Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
enged bepillantást még úgy is, hogy bizonyos anyagok állambiztonsági vagy személyi adatok védelme okán nem kutathatók. Ezen a vezetői szinten születtek tehát a stratégiai döntések, láthatjuk a folyamatokat, elolvashatjuk a tárgyalásokról készült szó szerinti jegyzőkönyveket vagy összefoglalókat (compte-rendu ). Az elnöki adminisztráció munkája ugyanakkor nem vonatkoztatható el a belpolitikától, a miniszterelnök tevékenységétől. De Gaulle idején a miniszterelnök feladata elsődlegesen a belpolitikára és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra korlátozódott, de a feladatok és hatáskörök értelemszerűen változtak, a bel- és külpolitika ezen a területen is összemosódott.23 Franciaországban a mindenkori minisz terelnök az 1959. január 7-ei rendelkezés értelmében részt vesz a nemzetközi kapcsolatokban, a védelmi politikában; a védelmi tárca és a titkosszolgálatok képviselőivel együtt alkotják a diplomáciai információs hálót, valamint a miniszterelnök vezeti a Miniszterközi Információs Bizottságot. A miniszterelnök jogi értelemben biztosítja az elnök diplomáciájának gyakorlati végrehajtását, és közvetlenül koordinálja a szakminisztériumok munkáját, az európai ügyekkel foglalkozó minisztériumközi bizottságot (SGCI), illetve a védelmi kérdésekkel foglalkozó titkárságot (SGDN). Az elnöki levéltár mellett tehát a Miniszterelnökség levéltárát (Archives des Premiers Ministres) is szükséges kutatni. Ez általában kiegészíti az elnöki anya got, bizonyos esetekben (pl. cohabitation idején 1986 és 1988, illetve 1993 és 1995 között) ráirányítja figyelmünket az eltérő hatalmi központok közötti rivalizálásra, a kettős diplomáciára. E tekintetben tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jacques Chirac és Eduard Balladur levéltári iratait sem, de fontos hangsúlyozni, hogy a belpolitikai konfliktusok ellenére a francia diplomácia döntéshozatali súlypontja továbbra is az Élysée-palota maradt. A harmadik cohabitation alatt, 1997 és 2002 között a konzervatív elnök és a szocialista miniszterelnök közötti kapcsolat jóval kiegyensúlyozottabb volt, miközben a miniszterelnök nemzetközi tevékenysége visszafogott maradt. A miniszterelnök munkáját egyrészt a miniszterelnöki kabinet (cabinet du Premier Ministre), másrészt a Kormányzati Főtitkár (secrétaire général du gouver nement) segíti. A működésük során keletkezett levéltári iratok szintén a Francia Nemzeti Levéltárban találhatók, kutatásuk feltételeit ugyancsak a 2008. július 15-ei levéltári törvény szabályozza, és 2002-ig kutathatók. A miniszterelnök ugyanakkor a legérzékenyebb biztonsági kérdésekkel is foglalkozik, így a katonai-biztonsági vonatkozású levéltári anyagok kutatása, a katonai levéltári anyagokhoz hasonlóan, szigorú korlátokhoz kötött. A francia külpolitika történetével foglalkozó kutatók számára a legértékesebb források a Külügyminisztérium Levéltárában találhatók. 1945 után a Külügy mi -nisz térium hivatali szerkezete lényegesen megváltozott, és a korábbi egy igazgatósághoz képest már négy, a földrajzi egységeknek megfelelő igazgatóságot szerveztek, ami kiegészült a gazdasági, technikai, pénzügyi, kulturális, adminisztrációs és Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat 214 23Kessler: i. m. 39–49.
