Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
csolatok szereplői megsokszorozódtak, és a hagyományos állami szereplők mellett újak (pl. városok, régiók, vállalatok, nem kormányzati szervezetek) jelentek meg, de nem feledkezhetünk meg a diplomáciai újságírókról sem, akik kötetlenebb formában tudtak nemzetközi tevékenységet végezni, és sokszor hatással voltak a francia diplomáciai döntéshozókra is. Dolgozatunkban elsődlegesen a hagyományos szereplők számbavételére vállalkozunk.17 Az V. Köztársaság alatt a francia külpolitikát az 1958-as alkotmány értelmében az Élysée-palota, vagyis a mindenkori elnök személye határozza meg, amit a doma ine réservé fogalmával lehet kifejezni. Ez eredetileg az algériai ügyekre vonatkozott, de 1959-ben Bordeaux-ban Jacques Chaban-Delmas az elnöki feladatkörök (secteur présidentiel) kiterjesztését javasolta, s ettől kezdve a domaine réservé azt a területet jelenti, amely teljesen az elnök hatáskörébe tartozik (pl. az afrikai ügyek,18 a külpo litika és a védelmi ügyek). Ez egészül ki a domaine surveillé területtel, amelyet az elnök a mindenkori miniszterelnökkel közösen felügyel (gazdasági- és pénzügyek), illetve a domaine délégué, amely alacsonyabb (az elnök által leadott) szintet jelent. Természetesen az elnök munkáját egy adminisztráció, (maison du Président ) segí ti.19 Ezek közül az első szereplő a főtitkár 20 ( Secrétaire général) , aki az Elnöki Főtitkárság vezetőjeként a politikai-adminisztrációs kérdésekkel foglalkozik, és az elnök után a második embert jelenti a hierarchiában. Munkáját technikai tanácsadók (conseillers techniques) segítik, akik diplomáciai, gazdasági, pénzügyi, szociális és oktatási ügyekkel foglalkoznak és a szakterületeikre vonatkozóan feljegyzéseket (Note pour le Président de la République) készítenek. A főtitkár mellett a hadsereg által delegált parancsnok (état-major particulier) intézi a katonai kérdéseket Az elnök mellett a diplomáciai csapat (cellule diplomatique) foglalkozik a dip lomáciai kérdésekkel egy diplomáciai tanácsadó (conseiller diplomatique) vezetésé vel, aki a főtitkár mellett a külügyminiszterrel együtt intézi a nemzetközi ügyeket. Feladata nagyrészt adminisztrációs, de személye abból a szempontból fontos, hogy ő válogatja ki azokat a jelentéseket, táviratokat, amelyek az elnök asztalára kerülnek, és azokból ő készít összefoglalókat.21 De Gaulle és Pompidou alatt a diplomá ciai csapat mindvégig a háttérbe húzódva végezte a reá bízott és jól körülhatárolt Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat 212 17Marie-Christine Kessler: La politique étrangère de la France. Acteurs et processus. Paris, 1999, 21– 37. 18De Gaulle, Pompidou és Valéry Giscard d’Estaing alatt afrikai ügyekkel egy titkár foglalkozott Jacques Foccart személyében, akit Monsieur Afrique-nak is neveztek. 19Az elnök környezetét ( entourage ) is fontos figyelembe venni. De Gaulle esetében az elnöki csapat katonákból, illetve a Szabad Franciaország egykori tagjaiból, vagyis De Gaulle közvetlen bizalmi embereiből állt. Az elnöki adminisztrációba nem vettek fel gyakornokokat, katonai fegyelemmel működött, és hölgyek sem dolgozhattak De Gaulle közvetlen környezetében. 20A főtitkárok szinte kivétel nélkül karrierdiplomaták, Mitterrand volt az első, aki Pierre Bérégovoy személyében politikust nevezett ki a főtitkári posztra. 21A Quai d’Orsay által előállított nagy mennyiségű diplomáciai anyagból egy-két oldalas összefog lalókat készít. Lásd Garadnai Zoltán: Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963– 1968). Budapest, 2008, 67. számú dokumentum, 225.
