Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
újságírók az Elysée-palota „hivatalos” újságírói voltak, és közvetlenül részt vettek az események dokumentálásában, az elnöki döntések kommunikálásában. Hangsúlyozni kell, hogy pl. Charles de Gaulle az emlékiratai révén egyrészt saját maga ad betekintést politikai gondolkodásába, másrészt a Discours et Messages , illetve a Lettre, Notes, Carnets kötetei a beszédeit, üzeneteit és sajtókonferenciáinak szövegeit tartalmazzák, míg Mitterrand a hatalomra jutása előtt – egyedüliként a francia elnökök sorában – több mint tíz kötetet publikált, amelyekben összefoglalta politikai hitvallását. Franciaországban a diplomáciatörténet-írásnak komoly hagyományai vannak, és a Francia Külügyminisztérium új levéltári épületében (La Courneuve) intenzív szakmai feldolgozómunka és forráskiadás zajlik történészek és levéltárosok együttműködésével. A Documents Diplomatiques Français (DDF) kötetei a francia diplo mácia megértéséhez elengedhetetlenül fontos publikált forrásbázist jelentenek. Az 1945 utáni korszakra az 1944–1954-es sorozat 1949-ig megjelent kötetei, illetve az 1954-től induló újabb sorozat (jelenleg 1972-nél tartanak) számít alapvető forrásnak a francia külpolitikával foglalkozó kutatók számára. A kötetek értelemszerűen nemcsak a Kelet-Európára vonatkozó forrásokat közlik, hanem tematikus rendben haladnak az általános nemzetközi kérdésektől és a multilaterális diplomáciától a Kelet–Nyugat viszonyán keresztül Franciaország nemzetközi kapcsolatainak összességéhez, az egyes földrajzi területek sorrendjében (Európa, Ázsia, Közel-Kelet, Távol-Kelet, Amerika, Ausztrália). A szisztematikusan közölt források lehetőséget adnak arra, hogy a francia külpolitikáról, Franciaország nemzetközi szerepvállalásáról mértéktartó véleményt formálhassunk. Ehhez a sorozathoz kapcsolódnak és szintén alapvető forrásbázist jelentenek az Annuaire Diplomatique et Consulaire kötetei. Ez utóbbiak az archontológia szem pontjából fontosak, mivel segítségükkel a francia nagykövetek szakmai életútját nyomon lehet követni, és bár a nagyköveti kinevezésekre vonatkozó döntések okait (legalábbis az 1945 utáni időszakra vonatkozóan) ebből nem tudhatjuk meg, arra ráirányítják a figyelmet, hogy a karrierdiplomaták – az egyes, egymástól eltérő politikai irányultságú elnökök és kormányok alatt is – elsődlegesen Franciaország érdekeit képviselték/képviselik.15 A francia külpolitika szereplői, a döntéshozatali szintek és a levéltári források Franciaország nemzetközi kapcsolatainak számos résztvevőjét kell figyelembe venni akkor, ha teljes képet kívánunk kapni a nemzetközi kapcsolatok, és azon belül a diplomácia minden szereplőjéről.16 A hatvanas évek óta a nemzetközi kap A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok... 211 15Lásd Jean Baillou: Les affaires étrangères et le corps diplomatique français. Tome I–II. Paris, 1984, 1018. A második kötet 1870-től a nyolcvanas évek elejéig foglalja össze a Quai d’Orsay hivataltörténetét. 16Lásd Robert Frank (szerk.) Pour l’histoire des relations internationales. Paris, 2012, 756.
