Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
francia részről mindig figyelemmel kísérték, és a levéltári források alapján úgy értékeljük, hogy a látszat ellenére szorosabb volt a két ország közötti összhang, mint ahogy a nyilvánosság erről tudhatott. 2) A térség és a Szovjetunió (Oroszország) kapcsolata, illetve a francia–orosz kapcsolatok, amelyek hivatalos formában 1717-ben kezdődtek Nagy Péter franciaországi utazásával. 3) A régió és a többi nyugat-európai ország kapcsolata, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok kelet-európai politikájára. Ennek a bonyolult, több reláció együttes vizsgálatával értelmezhető kapcsolatrendszernek az áttekintéséhez először a szakirodalom lehető legteljesebb feltárását kell elvégezni. Franciaországban a francia történészek munkái mellett nagy súlyt helyeznek arra, hogy a francia diplomáciával foglalkozó nemzetközi szakirodalmat (elsődlegesen az angolszászt és a németet) lefordítsák. Ez beleilleszkedik abba a tudományos együttműködésbe, amely 1963 után szervezett formában alakult ki az érintett országok között. Egy-egy elnök külpolitikájának feldolgozására számosan és többféle módszertani szempontból vállalkoztak/vállalkoznak. A történeti szakirodalom mellett a politológia, a közgazdaságtudomány és a jog területei jelenthetnek olyan szempontokat, amelyeket az elemzésünk során figyelembe kell vennünk, vagyis a multidiszciplináris elemzési mód a nemzetközi kapcsolatok történetének értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges.13 Sajnos a Franciaország külpolitiká jára vonatkozó magyar nyelvű történeti szakirodalom meglehetősen hiányos, a hetvenes-nyolcvanas évek megértéséhez még alapkutatásokat kell elvégezni. A párizsi magyar nagykövetségi jelentésekre alapozó szintézis sem teszi lehetővé a francia külpolitika megértését.14 Ebben az esetben ugyanis nem a francia diplomá cia elemzéséről, hanem csak a francia diplomácia magyar szemszögű értelmezéséről beszélhetünk, ami inkább a magyar diplomácia franciafóbiáját tükrözi, és nem ad számunkra valós képet a francia külpolitika összetevőiről. A francia elnökök visszaemlékezései, beszédei, illetve a francia politikusok emlékiratai szintén fontos forrásbázist jelentenek. Ugyancsak jelentősek a francia diplomaták írott és szóbeli visszaemlékezései. Az utóbbiakat 1981-től szervezett formában gyűjtik, és a visszaemlékezéseket írott formában is rögzítik. Ezek a források – a forráskritikai szempontok figyelembevételével – jelentősen segítik a kutatókat abban, hogy a közel és a régmúlt eseményeit emberi oldalról is megközelítsék, ráadásul az elnökök szinte minden megnyilvánulását rögzítették, arról feljegyzést készítettek. Mitterrand időszakában Pierre Favier és Michel Martin-Roland Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat 210 12Lásd uő: Franciaország keleti nyitási politikája és a magyar–francia kapcsolatok története . Budapest, 2013, 337–354.; az 1944–1990 közötti korszak tanulmányozásához alapvető fontosságú Kecskés D.: Magyar–francia kapcsolatok... 777–808. 13A francia nyelvű tudományos folyóiratok közül az alábbiakat kell kiemelni: Revue d’histoire dip lomatique, Annuaire français de relations internationales, Relations internationales et statégiques, Ramsès, Politiques étrangères, Relations internationales, Politique internationale. 14Lásd Garadnai Zoltán recenzióját Kecskés D. Gusztáv 2013-ban megjelent, fentebb már említett művére. Századok, 2015. 5. sz. 1309–1311.
