Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
207 GARADNAI Z OLTÁN A FRANCIAORSZÁG KELETI POLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETÉRE VONATKOZÓ LEVÉLTÁRI IRATOK KUTATÁSÁNAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Bevezetés és kitekintés A francia külügyi hivatal megszervezése a középkor végén kezdődött:1 először 1509-ben Bécsben, majd 1521-ben Londonban nyílt meg az első francia nagykövetség. IV. Henrik Louis de Revol személyében nevezte ki az első francia külügyminisztert, aki 1589. január 1. és 1594. szeptember 17. között töltötte be hivatalát.2 A magyar– francia kapcsolatok is a középkor időszakába nyúlnak vissza. A francia származású II. Szilveszter (Gerbert d’Aurillac) adta a koronát Szent István királynak, III. Istvánnak VII. Lajos francia király volt a keresztapja, és III. Béla király két alkalommal is a francia arisztokrácia soraiból választott magának feleséget. A 12. században érkeztek a Magyar Királyság területére a francia premontrei szerzetesrend képviselői, akik a francia kultúra első „követeivé” váltak. A francia kapcsolat erősödését mutatja, hogy a magyarországi ciszterci rend is ekkor erősödött meg III. Béla francia származású feleségének, Châtillon Annának köszönhetően. A történelem során azonban a két ország kapcsolatai egészen az 1992-es barátsági szerződés megkötéséig3 nem jutottak arra a szintre, hogy szövetségi kapcsolat alakuljon ki közöttük. A Rákóczi-szabadságharc rövid időszakát leszámítva (II. Rákóczi Ferenc a felesége nagynénje révén rokoni kapcsolatba került XIV. Lajossal), a két ország lényegében ellentétes oldalon állt a nagy európai hatalmi-diplomáciai játszmákban, és az első francia államfői látogatásra is csak 1867-ben kerül sor, amikor III. Napóleon találkozott Ferenc Józseffel. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a francia kultúra milyen hatást gyakorolt Magyarországra a 18–19. században, illetve arról, hogyan hatott a felvilágosodás a magyar polgári fejlődésre. Az első világháború utáni békerendezés, a francia diplomáciának abban játszott, a magyarok érdekeit sértő szerepe, majd a második világháború utáni helyzet és a hidegháború azonban nem segítette a két nemzet közötti ellentmondásos helyzet feloldását. 1Histoire de la diplomatie française. (Présentation de Dominique de Villepin.) Perrin, 2005, 1050. 2Lucien Bély – Laurent Theis – Georges-Henri Soutou – Maurice Vaïsse (szerk.): Dictionnaire des ministres des Affaires étrangères. Fayard, 2005, 3–5. 3Franciaország az összes volt szocialista országgal barátsági és együttműködési szerződést kötött a kilencvenes évek elején.
