Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Makó Imre: Az első világháborús veszteségkutatás forrásai a területi levéltárakban
peltetni kellett azokat is, akiknek hozzátartozói nem jelentkeztek, de az anyakönyvvezetőnek a nyilvántartásai alapján tudomása volt a halálesetről.23 Az összeírás a csatolt minta szerint, házilag előállított összeírási íven történt. Rovatai a következők voltak: név, rendfokozat, volt állományilletékes csapattest, születési hely és év, a hadbavonulás idején való lakcím, foglalkozás, a házastárs és a szülők neve, az eltűnés ideje és helye, valamint a hozzátartozók ismeretei az illető sorsáról. Hódmezővásárhelyen az öt héten át végzett összeírás során a határidő lejártáig 856 eltűnt adatait jegyezték fel. Az adatközlő kedv és a megfelelő tájékoztatás hiányát egyaránt mutatja, hogy ez a szám közel lefedi az addig lefolytatott holtnak nyilvánítási eljárásokat, amelyekről az anyakönyvvezetőknek hivatalból is tudniuk kellett. A „B” jelzésű, kardoskúti anyakönyvi kerületnél egyáltalán nem történt bejelentés, holott az ott még 1926-ban felállított emlékműre a vásárhelyi Puszta 73 hősi halottjának vésték fel a nevét. Az elkészült íveket, amelyekről sajnos nem készült másolati példány, a város nyomban felterjesztette a belügyminisztériumhoz.24 Érdeklődésünkre az ezredfordulón azt a választ kaptuk, hogy ezek nem maradtak fenn. Összeírás egy 1942. évi rendelet nyomán 1942 tavaszán, a 2. magyar hadsereg frontra szállításának megkezdésével egy időben, a belügyminiszter a törvényhatóságok első tisztviselőin keresztül az 1938 óta folyó hadműveletekben hősi halált halt honvédek nevének haladéktalan megörökítésére hívta fel a községeket és a városokat. Ezt az első világháborús emlékműveken kellett megvalósítani, ezért ahol az 1917. évi törvénycikk ellenére az emlékmű még nem készült volna el, ott azt a legsürgősebben fel kellett állítani.25 Hódmezővásárhelyen, miután a város 1938-ban emelt hősi emlékművére, a Pásztor János által alkotott lovas szobor talapzatára nem kerültek fel nevek, a polgármester júniusban utasította hivatala katonai ügyosztályát, hogy folyamatosan vegye nyilvántartásba az újabb hősi halottakat, ugyanakkor 30 napon belül „kutassa fel” az elmúlt világháborúban elhaltakat. A sajtón keresztül, a nevek megörökítéséhez bekért adatokból összeállított jegyzéket az ügyosztály többszöri sürgetés után, október közepén adta le. A polgármester ezt még visszaadta pótlásra azzal, hogy „Vásárhelyen jóval többen haltak el ”. A fennmaradt két kimutatás egyikén 606 személy szerepel, a másik már 947 nevet tartalmaz. A házilag szerkesztett névjegyzékek az elhalt nevét, utolsó lakcímét, születésének évét, anyja nevét, a csapat-Az első világháborús veszteségkutatás forrásai a területi levéltárakban 203 23B. M. sz. körrendelet. Belügyi Közlöny, 1930. 663. 24Vásárhelyi Reggeli Újság , 1930. okt. 26. 7.; MNL CSML HL, Hódmezővásárhely város polgármes terének, 1930-tól Polgármesteri Hivatalának iratai, Elnöki iratok (a továbbiakban: IV. B. 1406a), II. 772/1930. 2528.282/1942. B. M. sz. rendelet. Belügyi Közlöny, 1942. 791.
