Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Bariczné Fenyő Noémi: A Schwan-Bovier család nyomában - ötletek kezdő genealógusoknak
Én személy szerint a másodpéldányokat forgattam legszívesebben: ezek a plébániák évente rögzített anyakönyvi összeírásainak a másolatai. Egy elzárt területen őrzik őket, ahova a kutató nem mehet be, mindig meg kell adni a levéltárosnak, hogy mely településről milyen anyakönyveket és mely éveket kéri. Ez adta a levéltári kutatás legboldogabb pillanatait: felemelő érzés volt a régi iratok lapozgatása. Az itteni kutatás menetét egyébként úgy építettem fel, hogy ha tudtam egy születési időt, ott meg voltak adva a szülők nevei. Megnéztem az előtte lévő évek esküvőit, ahonnan már (jó esetben) tudtam, hány évesek, majd a születési anyakönyveiket, és így lehetett folytatni a sort. A halálozásokat néztem utoljára, hiszen az sokkal kiszámíthatatlanabb, és tulajdonképp minden évet át kell lapozni, nem lehet szelektálni. Egy idő után egyszerűbbnek gondoltam az online kutatásra való átállást. Több lehetőség van erre, attól függően, hogy mennyi időre szeretne hozzáférést az illető: van 15 napos, negyedéves és egy éves is. Mindegyikért bizonyos összeget kell fizetni, majd a levéltár honlapján5 egy regisztrációt követően kezdhetjük a kutatást. Az ott dolgozók egyik legnagyobb projektje volt az utóbbi években, hogy minden egyes adatot, amely másodpéldányokon, mikrofilmeken rendelkezésükre állt, digitalizáltak: így az online és a helyi adatok teljes mértékben fedik egymást. A program felülete könnyen kezelhető. Kiválasztjuk a keresett települést és azt, hogy milyen anyakönyveket szeretnénk, majd az évek között lapozhatunk. A betöltött oldalak teljes mértékben olvashatók, hiszen rájuk lehet nagyítani – ennyiben többet nyújtanak, mint a másodpéldányok, ahol legfeljebb nagyító lehet segítségünkre ilyen esetekben. Az online kutatás jelentősen felgyorsította a munkámat. Külön örömet jelentett az, hogy bizonyos számú oldalt le is menthettem magamnak. Problémát egyedül az okozhat, ha az ember járatlan a régies írásmódokban. Ha ugyanis a plébánosnak kevésbé volt rendezett az írásképe, az megnehezíthette például egyes családnevek kibetűzését, vagy bizonyos keresztnevek rövidítésének a feloldása is időt igényelhetett. Ilyenkor célszerű megnézni, hogy az adott plébános hol használt még olyan betűket, amelyeket viszont ki lehetett következtetni. Deutschle Jakab A családfám készítésének azért kezdtem neki, mert úgy tudtam, nagyapámmal még senki nem foglalkozott. Egy rokonomtól azonban megtudtam, hogy ez nem teljesen igaz: az 1980-as évek közepén feldolgozták az ő anyai nagyanyjának, Deutschle Veronikának a rokonságát. A kutató neve Jakob Deutschle, és a családnak a második világháború után Németországba vándorolt ágához tartozott. Dédanyámnak elsőfokú unokatestvére volt, néhány évvel ezelőtt hunyt el. Erről nagyapám egyik sógornője értesített, aki rendelkezésemre is bocsátotta az ő példányát. A Schwan-Bovier család nyomában – ötletek kezdő genealógusoknak 181 5 www.archiv.asztrik.hu
