Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Papp Barbara: Kutatás a londoni Freud Museum Levéltárában
barátok jól érezhessék magukat egymás társaságában (néha a látogatók csupán ebédjüket elfogyasztani is betérnek a kis ligetbe). A tudományos kutató számos segítséget kap munkájához: a gyűjtemény legnagyobb része megfelelően rendezett és feltárt anyag, nem kérnek kutatóhelyi támogató nyilatkozatot, a fényképezés megengedett és ingyenes, a kutatási céllal érkezőnek múzeumi belépőjegyet sem kell vásárolnia (és néha kávéval is megkínálják). A családiasság mindenképpen jellemző: a kért anyagról levéltári kérőlapot sem kell kitölteni, elég a jelzetet közölni a referenssel, és az vagy azonnal, vagy a következő kutatási napra szállítja, ami azt jelenti, hogy a nagy munkaterem közepét elfoglaló négyszemélyes asztalra teszi. Az asztal körül, a fal mentén pedig végig a személyzet munkaállomásai foglalnak helyet. Amilyen mértékben előny ez a családias légkör, éppannyira hátrányt is jelent. Nevezetesen: az intézmény arra van berendezkedve, hogy a kutató egy vagy két napot tölt az említett íróasztal mellett, tulajdonképpen addig, amíg lefényképezi az őt érdeklő dokumentumot vagy tárgyat – a folyamatos kutatói jövés-menés, vagy akár több kutató együttes fogadása nem vállalható számukra, hiszen a tényleges intézményi háttérmunka is jelentős részben ebben a helyiségben folyik. Természetesen rendelkeztem befogadó nyilatkozattal az ösztöndíj időtartamára – hiszen ez volt a pályázat leadásának feltétele –, azonban mégis meglepetéssel fogadták, hogy én nap nap után valóban szeretnék bejárni a gyűjteménybe, és tényleg az összes magyar vonatkozású anyagot szeretném átnézni. Az egyhónapos időtartam alatt két alkalommal kértek arra, hogy most néhány napig ne menjek be, mert egy másik kutató jelentkezett fényképezésre, és nem lesz szabad a kutatói asztal, illetve mert éppen végstádiumba ért egy rendezvény megszervezése, és az összes munkatárs ezzel foglalkozik. Ez tehát hátráltatta a munkát, ám a referens volt olyan kedves, hogy az egyik dokumentumot digitalizált formában (ami egyébként a külsősök számára nem hozzáférhető) a rendelkezésemre bocsátotta, hogy a megfelelő ütemben tudjak haladni. A Ferenczi-anyag a gyűjtemény külön kezelt része, bár ez az elkülönítés inkább formális, tulajdonképpen egyetlen fondról van szó. Az anyag német, magyar és angol nyelvű, és nem túl régen került az intézményhez, talán ebből adódóan sem kellően rendezett (az intézményben magyarul senki sem beszél, de németül is kevesen): a középszintű rendezés ugyan megtörtént, de a darabszintű még várat magára. Ami különösnek tűnt számomra: az egy állagon, sőt egy sorozaton belüli anyagok sem azonos dobozban foglalnak helyet, az iratok összetartozásánál sokkal fontosabbnak mutatkozott a méret az egy dobozba kerülésnél (vagyis különféle méretű levéltári dobozokat használnak, amelyek egyébként kitűnő minőségűek, állagmegőrzésre jól alkalmazhatók). A Ferenczi-fond eredeti és fénymásolt anyagokat egyaránt tartalmaz, ezek nincsenek egymástól elkülönítve. Fényképek, recepttömbre írott feljegyzések, karikatúrák, anyakönyvi kivonatok másolatai, könyvek is szerepelnek a levelek, egyéb kéziratok mellett. Az anyag nem csupán formai, de tartalmi szempontból is igen vegyes: egy része közismert, magyar nyelven is kiadott (például a Freud–Ferenczi levelezés vagy a Klinikai napló ), más Kutatás a londoni Freud Museum Levéltárában 173
