Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Czeferner Dóra: A New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték jelentősége
belül elérhetővé válhat a New York Public Library online felületén. Ez azonban saj nálatos módon a források jellege és az iratanyag gazdagsága miatt egyelőre teljes mértékben elképzelhetetlen – az ilyen irányú munka első lépésében ugyanis azt a több ezer cédulából álló katalógust kellene digitalizálni, amely azon személyek neveit tünteti fel, akikkel Schwimmer az 1890-es évek kezdetétől haláláig levelezett. A levelezőpartnerek neveit tartalmazó online , kulcsszavas keresővel ellátott kataló gus hiánya egyébként már csak azért is fájó pont a kutatónak, mivel a cédulakatalógus nem nyújt pontos felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy adott személy mikor váltott levelet Schwimmerrel. A levélírók évekre lebontott kimutatása csupán részleges segítség a kutatónak, hiszen egy-egy évkörhöz gyakran 15–20 doboz is kapcsolható. Meg kell említenem még azt is, hogy a katalógus készítője fontos személyeket felejtett ki a listából (a legszembetűnőbb számomra Auguste Fickert nevének hiánya volt), a magyar és német nevek között pedig több is hibásan szerepel. Ugyanakkor a könyvtár munkatársai ténylegesen eléretővé tettek közel 800 fotót, amelyek többsége az első világháború előtti nemzetközi nőmozgalmi összejöveteleken (Amszterdam, London, Stockholm) készült. Különösen érdekesek azok a képek, amelyek a Feministák Egyesülete által szervezett 1913. júniusi budapesti nőkongresszusról maradtak ránk, és amelyek a tanácskozáson kívül a bizottságok szabadidős programjainak, tanácstermeken kívüli összejöveteleinek is emléket állítanak. Szó sincs tehát a teljes gyűjtemény digitalizálásáról, így annak a történésznek, aki közelebbről kívánja megismerni a Schwimmer életének és a modern magyarországi feminizmus megszületésének szinte minden pillanatát dokumentáló forrásanyagot, mindenképpen hosszabb időt kell eltöltenie a New York-i közkönyvtárban. A távolságon és az anyag terjedelmén kívül még egy fontos tényezőt is ki kell emelnünk, ami a témában született publikációkon végigtekintve több kutató dolgát is megnehezítette: a források jelentős része ugyanis a magyar és az angol mellett németül és franciául, kisebb részük olaszul és hollandul íródott. Kérdéses például az, hogy Dagmar Wernitznig – aki a Women’s History Journal hasábjain legújab ban megjelent tanulmányában egy Schwimmer-életrajz elkészítését jelöli meg jövőbeli céljaként – miként dolgozhatná fel a neves magyar feminista életét a magyar nyelv ismeretének hiányában?32 A New York-i Schwimmer Rózsa-hagyaték jelentősége 167 32Wernitznig : i. m. 262 – 279. A cikk hivatkozásaiból és a szerző néhány korábbi írásából egyértelműen kiderül, hogy Wernitznig csupán az angolul és németül íródott leveleket és sajtóforrásokat dolgozta fel műveiben. Éppen ezért, amint azt saját kutatásaim bizonyították, az első világháború kirobbanását követően mindenképpen hibásan ítéli meg Schwimmer Rózsa pozícióját a magyar nőmozgalomban. Véleménye szerint már 1914 után elszigetelődött a hazai feminista mozgalmon belül, amit csak tovább erősített 1920-as emigrációja. A Glücklich Vilma, Pogány Paula és Spády Adél tollából származó levelek, amelyek valóban megritkultak ezekben az években, de távolról sem maradtak el, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják, hiszen 1914 után is meleg, szeretetteljes, néhol aggódó hangvételűek. Többségük részletes beszámolókat tartalmaz a Feministák Egyesületének háborús munkájáról, rendszeresen kikérve Schwimmer véleményét a
