Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
gyár, motorgyár, és építették az igazgatósági épületet is. Volt ott valami miklósi fiú, Hellebrandt Jenő, akik [!] valamit sikkasztottak, és a helyükre kerestek embert. Engem csak a személyzetire vettek fel. 1952 áprilisától lettem a Szakszervezeti Bizottság függetlenített felelőse. Rettenetesen sok szemináriumot szerveztünk, a termelési dolgokról, szakszervezeti mozgalomról. Soha nem hiányzott senki, nem kellett őket oda behajtani, egy frászt, jöttek maguktól, jó buli volt.”10 A dolgozók körében közismert volt, hogy a kultúrmunka a szabadidő egy részének feláldozásával jár. B. T. elmondása ennek épp az ellenkezőjére mutat rá, ugyanis kultúrmunkáját egyfajta hobbitevékenységként írta le. Hozzá kell tennünk, hogy függetlenített kultúrfelelősként B. T. más munkát nem végzett, propagandaszemináriumokat, kulturális esteket, előadásokat szervezett, és adminisztratív területen dolgozott. Az 1950-es évek „kultúrbrigádjainak” feladata alapvetően a szórakoztatás lett volna, azonban amikor a munkásoknak a saját problémáikat bemutató műsorokat szerveztek, miközben azok inkább felejteni kívánták volna mindazt, úgy tűnt, mintha célt tévesztettek volna. A pártdirektívákat végrehajtó „kultúrbrigádok” tehát mégis politikai és termelési témájú szórakoztatást adtak a munkásoknak. A hatalom mindent elkövetett, hogy a szocializmus alapjainak lerakása időszakában az elvárt „szocialista életmód” kialakuljon a munkásokban. A párt nem titkolt célja az volt, hogy minél többeket nyerjen meg a rendszer számára tanulással, szórakozással, ahogy erről a Fényszóró 1950. október 1-i száma is beszámolt. 11 Egy évtizeddel később ugyanezt mutatja az autógyári kultúrbizottság 1960-ra megfogalmazott terve: „Legfőbb kulturális feladatunk, hogy a tudatformálás változatos eszkö zeivel, oktatás, ismeretterjesztés, könyvtármunka, közönségszervezés, művészeti munka, rendezvényeken keresztül [!] művészi élmények megrázó hatásával elérjük, hogy az új társadalmi viszonyoknak megfelelő látásmód és érzelemvilág alakuljon ki a gyár összes dolgozóiban.”12 A fenti eszközök a hozzájuk tartozó színterekkel alap vetően a munkahelyhez kötődtek, a munkást arra ösztönözték, hogy szabadidejét a gyárban és a gyár által szervezett programokon töltse el. Ennélfogva egyrészt akkor is indokoltnak tűnik a munkahelyi szabadidő-felhasználásról beszélni, ha az a vállalattól távol történt. A kérdésnek azonban van egy másik értelmezése, amely a Kádár-rendszerbeli „marxista szociológia” életmódfelfogáshoz kötődik. Eszerint az életmódkutatás középpontjában a munkatevékenységnek kell(ett) állnia. Kép -viselőinek álláspontja az volt, hogy az életmódot elsősorban a munkával lehet jellemezni, melyből a munkás gyáron belüli munkája nem hagyható ki, azaz nem korlátozható a magánéletére, az önművelődésére és a termelésen kívüli helyszínekre sem.13 Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 140 11Fényszóró, 1950. október 1. 12Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL PML), Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Csepel Autógyári Bizottsága (Szigetszentmiklós) és alsóbb szervei, szervezetei iratai (a továbbiakban: XXXV. 79), 8. doboz. 13Bőhm Antal – Pál László: i. m. 174.
