Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
eltöltését két színtérre, a munkavégzés és a munkahelyen kívüli helyszínre lehet osztani.9 Az előbbi csoportba olyanok sorolhatók, mint a gyártelepen tartott programokon (pl. sportrendezvényeken, klubdélutánon), társadalmi munkában való részvétel; a másik csoportba pedig a vállalati üdülő, kirándulási lehetőségek igénybevétele, baráti találkozások, kocsmázás, háztáji, kiskerti gazdálkodás vagy a művelődési ház szolgáltatásainak igénybevétele tartoznak. A fenti kategóriák között számos átfedés figyelhető meg. A művelődési ház programjain való részvétel valójában a munkaidőn túli szabadidő-tevékenységhez sorolható, azonban a vállalat kulturális tervéhez igazodott, ezért tekinthetjük a munkavégzés helyéhez tartozónak is. A munkavégzés és a szabadidő a vállalat alapítását követő időszakban és az esetek egy részében szorosan összekapcsolódott. Az eddigi társadalomtörténeti kutatások és a dolgozói visszaemlékezések is bizonyítják, hogy a munkások művelődésének, szabadidejének „hasznos” eltöltését leginkább a bejáró életmód befolyásolta hátrányosan. A lakóhely és a munkahely közötti napi ingázás a munkások életmódjára és kulturális fogyasztási szokásaira negatívan hatott. A vállalat 1949. novemberi alapítását követően az első feladatok között a gyártás megindítása állt, a munkások kikapcsolódását segítő helyszínek kialakítása sokadrangú szempont volt. Kezdetben az alapvető kiszolgáló egységek is hiányoztak, mint például az öltözők, zuhanyzók, de a rendezvények és klubdélutánok megtartására alkalmas helyszínek sem álltak rendelkezésre. A funkciójuknak nem mindig megfelelő helyiségeket sok esetben a rendezvény idejére külön kellett igényelni. A gyártelepet sújtó 1944. áprilisi bombázások az épületek nagy részét megsemmisítették, a felújítások 1952-ig elhúzódtak, ami hozzájárult a helyiségek hiányához. A munkavégzés helyéhez kötött szabadidő Az alapítástól az ’50-es évek derekáig a munkások szabadidejének kulturált eltöltésére kevés lehetőség adódott. Az első ötéves terv beruházásaiból kulturális célra igen elenyésző forrásokat biztosított a hatalom. Hiányoztak a művelődés és kikapcsolódás intézményesült feltételei, jóllehet a vállalat már az 1950-es években kiváltságos helyzetben volt, mivel országszerte öt üdülőépülettel rendelkezett. A kulturális területen dolgozó pártfunkcionáriusok pedig – főképpen a politikai átképzés lassúsága miatt – kevesen voltak. A forrásokban kezdetben kevés alkalommal találkozunk a munkásokat érintő kulturális kérdésekkel, mivel az iratok jelentős része a termeléssel kapcsolatos. B. T., aki 1952-től függetlenített kultúrfelelős volt, munkáját a következőképpen látta: „Kultúrfelelőst keresett a gyár 1951-ben. Ekkor már megvolt a járműgyár, hajtómű -Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban 139 9 A szabadidős tevékenységek vizsgálatakor hasonló tipizálást használ Czoma László (szerk.): Alkohol az életmódban. (Egy szegénytelep élete). Budapest, 1985, 122–127. 10Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2011. Készítette: Jószai Attila.
