Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
ként, hanem egyszerűen jelenlétükkel, közjogi súlyukkal emelték más szintre ennek a hálózatnak a szerepét és külső megítélését. A bármilyen szempontból ellenfélnek minősülők pontosan érzékelték ezt a veszélygócot, így egykettőre meglelték az ellenszert „a királyné lutheránus németjeinek” a kompromittálásában.21 A kifejezés mindhárom eleme hangsúlyos, mert sikeresen kapcsolja össze egymással az idegenellenességet, a hitvédelmet és a túlságosan is autonóm ifjú uralkodónő kritikáját. A prozopográfiai kataszterhez historiográfiai szempontból egy „negatív” lista is kapcsolható: azon személyek névsora, akiket akár a források, akár a hagyomány, akár a felekezetileg elfogult történetírás kapcsolatba hozott a reformációval, ám valószínűleg minden alap nélkül. Ennek a listának a tételeit is földrajzi csoportosításban ismertetem. A „nem-reformátorok” köre Budán a legszélesebb. Egyrészt azok miatt a prédikátorok miatt, akik majdnem megfordultak itt, de végül nem tet ték be a lábukat Budára (a boroszlói Johannes Hess vagy a morvaiglói Paulus Speratus),22 másrészt a már említett udvari intrikáknak köszönhetően, amelyek szerint lutheránus lett volna Johann Schneidtpeck von Schönkirchen császári követ vagy Katharina Pemfflinger udvarhölgy, a későbbi Török Bálintné. Sőt, a Bornemisza János várnagy pletykáitól befolyásolt Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius23 olyan általánosító megfogalmazásoktól sem riadt vissza, hogy az udvar német tagjai „mind lutheránusok”.24 3) A „pozitív” táblázatban felsorolt legtöbb személy viszont a Garam menti bányavárosokhoz kötődik. Az észak-magyarországi ún. hét bányaváros elsősorban gazdasági szerepe miatt lett a nemzetközi kulturális kapcsolatrendszer fontos gócpontja.25 E városok értelmiségét részben külföldről toborozták, de az itteniek is gyakran szereztek messze földön fontos pozíciókat. A német-római birodalommal való intenzív kapcsolattartást az augsburgi Fugger-ház rézbányászati érdekeltségei is jelentősen elősegítették. Az olvasástörténeti kutatások szerint e városok messze élenjártak az ország művelődésében.26 A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában 13 21Hein: i. m. 272. 22Csepregi: A reformáció nyelve... 128–143.; Uő: Közösségi kultúra a magyarországi reformáció ban. Szövetség, kölcsönös eskü, életre szóló elköteleződés gyülekezet és lelkész között. In: Szabó Lajos (szerk.): Teológia és kultúra. Budapest, 2014, 10–12. 23Kubinyi András: Die Pemfflinger in Wien und Buda. Ein Beitrag zu wirtschaftlichen und famili ären Verbindungen der Bürgerschaft in den beiden Hauptstädten am Ausgang des Mittelalters. In: Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien. 1978, 402. 24Relationes oratorum pontificorum. Magyarországi pápai követek jelentései 1524–1526 . Budapest, 1884. Reprint, 2001 /Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Vatikáni magyar okirattár II/1./, 190., 193.; Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 202. (Nr. 194). 25Paulinyi Oszkár: Gazdag föld – szegény ország. Tanulmányok a magyarországi bányaművelés múltjából. Budapest, 2005. 26Viliam Čičaj: Bányavárosi könyvkultúra a XVI–XVIII. században: Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya. Szeged, 1993 /Olvasmánytörténeti dolgozatok 4./.
