Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
Sok adatunk van rá, hogy az 1520-as években Besztercebányán, Selmecbányán és Körmöcbányán a városi tanács alkalmazott a saját költségén rövidebb-hosszabb időre vendégprédikátorokat. Ennek a gyakorlatnak a hátterében több helyen az egyházi reformokra hajló tanácsosok és az ezeket fékező plébánosok ellentéte állt. Ahol nem sikerült a meglévő papi állásokat „evangéliumi” szellemű igehirdetőkkel betölteni, ott átmenetileg a város gondoskodott új prédikátorok alkalmazásáról.27 Hogy a bányavárosokban ugyanúgy megtalálható volt a német reformáció könyvtermése, mint Sopronban vagy Nagyszebenben, arról egy 1524-es adat tanúskodik.28 A bányavárosi felkelés idején (1525) a bányászok – egyértelműen Martin Luther példáját követve – a Szent Pál-féle apostoli üdvözletet (Róm 1:7) használták megkülönböztető, ismertető jelként, elvbarátaikhoz intézett leveleiket általában ezzel vezették be: „Kegyelem és békesség! ”. Az apostoli üdvözlet náluk, akárcsak a németországi ún. evangéliumi mozgalomban, identifikációs eszközként szolgált. Az új egyházi nyelv jellegzetes fordulata volt ezen kívül a „keresztény és evangéliumi” (christlich und evangelisch ) szókapcsolat is. 29 Ennek ellenére itt is akad „negatív” lista. Aegidius Faber30 és Siegmund Staudacher,31 noha már 1526 előtt Körmöcbányán, ill. Selmecbányán működtek, feltehetőleg csak később, a mohácsi csatavesztés után „fertőződtek meg” reformátori nézetekkel. Ennél is tréfásabb a valószínűleg 1523/24-ben elhunyt, dokumentáltan nem lutheránus Simon Keck32 selmecbányai plébános esete, akit sok kutató egyszerűen „egyesített” protestánssá lett névrokona, a tescheni Simon Bernhardt33 alakjával. 4) Az északkelet-magyarországi szabad királyi városok egyszerre tartoztak (politikai értelemben) a Magyar Királysághoz és (gazdasági, szellemi, nyelvi vonatkozásban) a szomszédos morva, sziléziai és lengyel központokhoz. És itt nemcsak a meglehetősen steril, úgynevezett kulturális és szellemi cserefolyamatokra lehet gondolni. Sokkal inkább arra az egykor természetes, de ma már furcsa tényre, hogy a magyarországi értelmiség folyamatos mozgásban volt, nemcsak a peregrinatio A reformáció és magyarországi öröksége 14 27Gustav Hammann: Mag. Nicolaus von Sabinov. Ein Beitrag über den Humanismus und die frühe Reformation in der Slowakei. Zeitschrift für Ostforschung, 1967. 16. sz. 38–39. 28Ratkoš: i. m. 165., 5. jegyzet. 29Csepregi: A reformáció nyelve... 33–38.; Uő: Közösségi kultúra... 12–13. 30Aegidius Faber (Körmöcbánya – Boizenburg, 1558): Csepregi: A reformáció nyelve... 156–161.; Allgemeine deutsche Biographie. 6. kötet, 488. (www.deutsche-biographie.de); Evangélikus lelké szek... I/1., 477.; Melanchtons Briefwechsel... 12. kötet, 33.; Neue Deutsche Biographie... 4. kötet, 718. 31Siegmund Staudacher (Innsbruck – Rothenburg/Tauber, 1546): 1512-től bécsi diák, 1524-től 1533-ig selmecbányai plébános. Csepregi: A reformáció nyelve... 161–165.; Evangélikus lelké szek... I/3., 193. 32Simon Keck (Bakabánya – Selmecbánya, 1523/24): 1497-től bécsi diák, 1521-tól selmecbányai plébános. Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 65–67., 79–80. (Nr. 59, 76); Breznyik: i. m. 38–43.; Csepregi: A reformáció nyelve... 161–163. 33Simon Bernhardt (Frauenstadt/Teschen – Brieg, 1537 után): 1513-tól bécsi diák, 1522-tól Troppau, 1528-tól Brieg prédikátora. Hammann: i. m. 35–38.; Evangélikus lelkészek... 149.
