Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 138 és „maszekolás” (a ’80-as évektől pedig a gazdasági munkaközösségek) elterjedésével a dolgozók pihenéssel eltöltött ideje is gyökeresen átalakult. A téma kutatása során számos kérdés fogalmazódott meg bennem, mint például az, hogy az autógyári munkásságon belüli egyes csoportok hol és miként töltötték szabadidejüket. Hogyan változott szabadidejük felhasználása a vállalat alapításától az 1970-es évekig, és ennek melyek voltak a színterei? Milyen okokat fogalmaztak meg a munkások azzal kapcsolatban, hogy nem vesznek részt szabadidős rendezvényeken? Az autógyár művelődési házának 1961. évi átadása hogyan hatott a munkások szórakozási lehetőségeire? Ez utóbbi kérdés azért is fontos, mivel a vállalat művelődési házát nemcsak az autógyári munkások szórakozási igényeire tervezték, hanem később a szűkebb régió, a Csepel-sziget kulturális igazodási pontjává lépett elő. A tanulmány írása során elsősorban a vállalat pártbizottsága és Sziget szent miklós nagyközség tanácsi iratait, valamint a munkásokkal készített interjúkat használtam fel.3 Ezenkívül segítségemre voltak az elmúlt bő tíz évben megjelent általános jellegű vagy a lokális társadalmakat vizsgáló munkáséletmód-történeti publikációk.4 A téma feldolgozásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni a munkások életmódjával foglalkozó, a hatalom álláspontját tükröző szakirodalmat sem.5 Üde színfoltot jelentet tek azok az 1970-es évektől megjelenő szociológiai írások, melyek jóval pragmatikusabb megközelítésről tanúskodnak.6 Ezek közül is kiemelendő a Magyarország felfe dezése című sorozatban megjelent dokumentumszociográfia. 7 Munkámban eltekintek a vállalat előtörténetének bemutatásától, amelyre csak az egyes összefüggések erejéig hivatkozom.8 Az autógyári dolgozók szabadidő- 3 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Jószai Attilának, aki számos autógyári dolgozóval készített interjút bocsátott rendelkezésemre. 4 Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, 2005; R. Nagy József: Boldog téglafalak között. Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 2010; Várkonyi-Nickel Réka: A Rimaiak Salgótarjánban. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótarjáni kolóniájának életmódvizsgálata a két világháború közötti időszakban. Phd-disszertáció. ELTE, Budapest, 2016. 5 Lásd Fedor Béla: Mivel töltik szabadidejüket a csepeli munkások? Politikai Főiskola Közleményei, 1976. 1. sz. 27–51.; Kozma Ferenc: Jólét szocialista módon. (A szocialista életmód kérdéséhez.) Budapest, 1979. 6 További támpontokat nyújt Kemény István – Kozák Gyula: A Csepel Vas- és Fémművek munkás ai. Budapest, 1971; Juhász István: Bejáró munkások a Csepel Autógyárban. Budapest, 1975; Bőhm Antal – Pál László: Bejáró munkások. Egy sajátos munkásréteg szociológiai jellemzése . Budapest, 1979; Andorka Rudolf: A falun élő munkások életkörülményei és életmódja. Szakszervezeti Szemle, 1978. 4. sz. 52–59., Gergely Attila: Az ipari munkásság életmódjának szociológiai típusai – a típusalkotási törekvések tipológiájához. Budapest, 1978, 143–249. 7 Berkovits György: Világváros határában. Budapest, 1976. Berkovits a budapesti agglomerációban élő munkások életmódját mutatta be, azonban az autógyári munkások mindennapjairól nem hozott példát. 8 Bővebben lásd Kiss András: A Csepel Autógyár történetéről. Múltunk, 2007. 2. sz. 50–65.; Uő: A Csepel Autógyár a tervgazdaság rendszerében (1948–1953). PhD-disszertáció. ELTE, Budapest, 2015.
