Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Závoczki Adrienn: Egyesületek tevékenysége a két világháború között az olaszmagyar barátság jegyében
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 130 A munkaidő utáni sportolás megjelenése Magyarországon A testnevelés jelentőségét a magyar kormány még az Osztrák–Magyar Monarchia idejében két törvényben – az 1868. évi. XXVIII. törvénycikkben és a 1883. évi. XXX. törvénycikkben – szabályozta, igaz, ekkor még csak az általános (elemi és polgári), valamint a középiskolai diákokra vonatkozólag. A Trianon utáni magyar vezetés azonban – a fasiszta Olaszországot megelőzve – felismerte a testmozgás fontosságát a felnőtt korosztály körében is. Az 1921. évi LIII. tc. már kimondta, hogy a sport támogatása állami feladat, a törvény 7. §-a pedig a következőt írta elő: „Minden, leg alább 1000 munkaerőt alkalmazó kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vagy hatósági üzem (gyár, vállalat stb.) köteles munkásai és egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek kielégítéséről (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) megfelelően gondoskodni. Kisebb üzemek e cél érdekében nagyobb üzemekhez hozzácsatolandók, esetleg több kisebb üzem társítandó.” A cél az volt, hogy munka után, vagyis olaszul „dopo lavoro ”, az alkalmazottak beosztásuktól függetlenül sportolhassanak. A tör vény 10. §-a felállította a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a testnevelési szakemberekből, orvosokból, tanférfiakból és sportszövetségekből alakított Országos Testnevelési Tanácsot. Ennek feladatai között szerepelt a testnevelési kérdésekben való véleménynyilvánítás és javaslattevés, ezenkívül a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kijelölt ügyekben felügyelő és végrehajtó szervként is működött.3 Mivel a trianoni békeszerződés egyrészt Magyarország számára megtiltotta az általános hadkötelezettséget és csak egy 35 ezer fős, önkéntesekből álló hadsereg fenntartását engedélyezte, másrészt pedig magában hordozta egy újabb háború kirobbanásának lehetőségét, a magyar kormánynak szüksége volt egy alternatív megoldásra, hogy a jövőben esetlegesen hadra fogható emberek fizikai erőnlétét fenntartsa. Ezért az 1921. évi LIII. tc. az előreláthatóan hadi eseményeket hordozó jövőre való felkészülésnek is tekinthető. Természetesen ez a rendszer sok tekintetben eltért a néhány évvel később központilag megszerveződött olasz Opera Nazionale Dopolavoro intézményétől, amelyhez hasonlót – a Mussolinit példaké pének tartó – Gömbös Gyula 1932-es kezdeményezésére vezettek be Magyar -országon Nemzeti Munkaközpont elnevezéssel. Az alapgondolat viszont mindegyik esetében ugyanaz volt: szervezett keretek között gondoskodni az aktív dolgozók testi és szellemi felkészültségéről.4 3 Ludvig Dénes: Mussolini és a sport: mit köszönhet a sport a fascizmusnak és mit vár a fascizmus a sport tól. Budapest, 1928; 1000 év törvényei : http://www.1000ev.hu (Utolsó letöltés dátuma: 2017. 08. 23.) 4 Romsics: i. m. 147. ; Az Opera Nazionale Dopolavoro (OND) egy 1925 májusában, az olasz kor mány által kiadott rendelettörvény nyomán kezdte meg működését. Célja annak előmozdítása volt, hogy a munkások hasznosan töltsék el a szabadidejüket. Tömegsport-rendezvényeket, kirándulásokat, szellemi továbbképzéseket szerveztek a tagok számára, akik szociális segítségnyújtásban is részesülhettek. Az Olasz Királyság területén az OND 9 kerületre tagozódott, és külön kerület irányította tevékenységét az afrikai olasz gyarmatokon. A belépés önkéntes alapú, a szervezet pedig deklaráltan „politikamentes volt”, valójában azonban a fasiszta propaganda szolgálatában állt. Czakó István: A Dopolavoro mozgalom szervezete és működése. I. Tanulmányok. Városi Szemle, 1936. 814–816.
