Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
detű eszmékkel vegyült. Az egyik soproni vádlott, Paul Moritz17 vallomása szerint nézeteit mind a németektől vette (ex dominis germanis ), mind saját tapasztalatai ból szűrte le.18 Érdekes tapasztalat, hogy a fekvése és fejlődése alapján is közeli Pozsonyban csak évekkel később mutatkoznak a reformáció jelei. A két város egyházi helyzete között az a fontos különbség, hogy míg Sopronban a plébános volt a legmagasabb egyházi hatóság (hiszen a soproni főesperes Győrött székelt), addig Pozsonyban mind a káptalan, mind a pozsonyi főesperes gondoskodhatott a reformációs erjedés megfékezéséről. Nem véletlen, hogy az első konkrét pozsonyi adatunk a témában éppen egy kivégzés, ez is a Mohács utáni időből. Egy Ulmból származó szerzetest ugyanis a hutterita krónika szerint 1528-ban Pozsonyban égettek meg.19 2) Az ország fővárosának, Budának a művelődési intézményei és nemzetközi kapcsolatai szintén kivételesek, ezért az itt zajló folyamatok nem vetíthetőek ki az egész országra. Nem véletlen, hogy táblázatos listánk egy királynét (Mária) és két német fejedelmet (a Brandenburgi testvérpárt, Györgyöt és Albertet) is felsorol, az utóbbiak anyjuk, Jagelló Zsófia révén II. Lajos királynak (1506–1526) voltak első unokatestvérei. György20 húsz éven keresztül élt Budán, mint a gyermekkirály gyámja és királyi tanácsos (1506–1525), öccse, a német lovagrend nagymestere pedig 1522 és 1525 között tartózkodott itt rendszeresen, hiszen a lengyelekkel folytatott béketárgyalásaiban Lajos király vállalt közvetítői szerepet. Ezekben az években már mindkét őrgróf levelezésben állt Martin Lutherrel. Markus Hein egy budapesti előadásában pontosan fogalmazta meg azt, hogy a Budán megforduló papok, iskolamesterek és diplomaták ugyan nem lettek törvényszerűen, automatikusan reformátorokká, mégis óriási jelentősége volt annak, hogy itt egy pontba futottak össze különböző szintű és irányultságú kapcsolatrendszerek szálai: a német anyanyelvűeké, a humanistáké, az udvari politikáé és az evangéliumi mozgalom híveié – egymásra rakódva, hatásokat katalizálva és híreket továbbítva, vallási eszméket, esztétikai értékeket, személyes érvényesülést és politikai befolyást kölcsönösen összekapcsolva. Ahogy Mária királyné, úgy az ugyancsak itt élő Brandenburgi György sem lépett fel kezdeményezőként vagy szervező-A reformáció és magyarországi öröksége 12 17Paul Moritz (Sopron ? – Sopron, 1530): 1526–1529 között soproni városbíró. Házi: Különféle számadások... 367–382. (Nr. 26); Mollay: i. m. 18Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 170–171. (Nr. 163); Vö. Csepregi: A reformáció nyelve... 27– 31. 19Die Geschichts-Bücher der Wiedertäufer in Oesterreich-Ungarn . Hg. Josef Beck. Wien, 1883 /Fontes rerum Austriacarum. Diplomataria et acta 43./, 67–69.; Csepregi Zoltán: „Lutherani omnes comburantur”. Legenda, források, rekonstrukció. In: Fazakas Gergely Tamás – Imre Mihály – Száraz Orsolya (szerk.): Mártírium és emlékezet. Protestáns és katolikus narratívák a 15– 19. században. Debrecen, 2015 /Loci Memoriae Hungaricae 3./, 30–40.; Vö. Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 248–250. (Nr. 243, Szalkai László esztergomi érsek levele 1526-ból.) 20Georg von Brandenburg (Ansbach, 1484 – Ansbach, 1543): Csepregi: A reformáció nyelve... 102– 126.; Biographisch-bibliographisches... 30. kötet, 472–484.; Melanchtons Briefwechsel... 11. kötet, 192–193.; Neue Deutsche Biographie... 7. kötet, 204–215.
