Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
4) A személyek áttekintéséhez egy táblázatot adok közre (lásd az 1. Függeléket), a Mohács előtti hazai reformáció prozopográfiai kataszterét, azt a harmincegynéhány klerikust és laikust, akik 1526-ig forrásszerűen meggyanúsíthatóak a reformáció eszméi iránti szimpátiával. Vagyis ez a névsor nem a hazai protestáns egyháztörténeti hagyományon alapul, nem is a 19. századi történetírás valószínűnek ható feltételezésein, hanem kortárs szövegeken, melyek jó esetben a szereplőktől maguktól származnak (levelek, nyomozati jegyzőkönyvek, jelentések által rögzítve). A nevek sorrendje földrajzi felosztást követ, de természetesen időrendi vagy más elrendezés is alkalmazható lett volna. E táblázat első tanulsága nemzetiségi: az összes felsorolt személy német anyanyelvű vagy németül beszélő (mint Mária királyné), illetve ha ez nem is állapítható meg mindenkiről pontosan, akkor is német nyelvi környezetben élő, működő személyekről van szó. A felhasznált szövegek mind német nyelvű közegben keletkeztek: többségükben német polgárságú városokban, a németajkú bányászok körében, és a dinasztikus kapcsolatok miatt többnyelvű királyi udvarban, ahol főleg a németet használták közvetítő nyelvként.13 E nyelvi megnyilvánulások is nagyobbrészt németül (kisebb részt latinul) maradtak fönn. Bár az állami és egyházi adminisztráció nyelve a latin volt, és a humanista levelezés is a klasszikus nyelvet preferálta, a város ügyintézése és magánlevelezése már a helyi többség anyanyelvén folyt.14 A táblázat második, ezzel szorosan összefüggő tanulsága pedig földrajzi: a vizsgált időszakban öt reformációs góc rajzolódik ki Magyarországon: a) Sopron, b) Buda (a királyi udvarral), c) a Garam menti bányavárosok, d) a felső-magyarországi szabad királyi városok e) Nagyszeben. a) A magyar és a német nyelvterület határán álló Sopron évszázadokon keresztül fontos kereskedelemi és kulturális közvetítő szerepet töltött be. Üzleti kapcsolatrendszere Ausztrián és Morvaországon túl Észak-Itáliáig és Dél-Németországig húzódott.15 A város középkori levéltára szinte kivételes szerencsével maradt fenn, és itt találjuk a lutheri eretnekség ügyében felvett legrészletesebb nyomozati jegyzőkönyvet.16 A Sopronban 1524-ben lefolytatott eretneknyomozás során feltárt nézetekben a hagyományos ferences egyházkritika már kimutathatóan lutheri ere-A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában 11 13Csepregi: A reformáció nyelve... 23–27.; Réthelyi: Mary of Hungary... 194–207. 14Szende Katalin: Nyelvében él a polgár? Többnyelvűség a késő-középkori Magyarország városai ban. Aetas , 2011. 3. sz. 5–26. 15Mollay Károly: Kereskedők, kalmárok, árosok. Moritz Pál kalmár 1511–1530. Soproni Szemle , 1991. 1–31. 16Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 159–171. (Nr. 163); Házi: Oklevelek, levelek... 115–131. (Nr.. 83).
