Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Anka László: Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz
Urak és gazdászok című nagymonográfiában szentelt a két főrend kapcsolatának külön fejezetet, melyet elsősorban e források felhasználásával vázolt fel.14 A levelek lényegesen árnyalják azt a képet, amelyet Apponyi időskori emlékirataiban önmagáról, politikai és magánéletéről, Károlyi Sándorhoz fűződő kapcsolatáról igyekezett bemutatni. De árnyalják azt a kultikus szemléletet is, mellyel az éberhardi birtok utolsó jószágigazgatója, Deme Gyula mutatta be Apponyi magánéletét és birtokgazdálkodását.15 Tanulmányom nem forrásközlés, hanem a Károlyi Sándorhoz írt Apponyilevelek által annak bemutatása, hogyan töltötte utazásokkal a szabadidejét két politizáló magyar arisztokrata, ezt hogyan kommunikálták egymás között, illetve Apponyi mennyiben szorult rá barátja anyagi segítségére a századforduló előtti esztendőkben. Utazó életforma A magyar arisztokráciának az a rétege, amely anyagi szempontból megengedhette magának, több laki életmódot folytatott és számos külföldi utazást tett. Ez a fiatal főrendek esetében a világról való tapasztalatgyűjtést, a magyar polgárosodás és modernizáció számára Széchenyi István óta modellnek tekintett nyugat-európai államok társadalmi, gazdasági, politikai berendezkedésével való megismerkedést szolgálta. De korosztálytól függetlenül jelenthette a vakáció eltöltését, vásárlást, vagy éppen a külföldi rokonság meglátogatását. Ha az ország egymástól távol fekvő régióiban, megyéiben rendelkeztek földbirtokkal, vagy vidéki kastélyuk, családi fészkük távol esett a fővárostól, akkor sűrűn ingáztak ezek között. Apponyi a levelei túlnyomó többségét vidéki családi fészkéből, a Pozsonytól néhány kilométer távolságra, keletre fekvő éberhardi kastélyból küldte. A leveleknek kevesebb mint a harmadát írta Budapestről, és ezek mind az őszi, téli és tavaszi hónapokban keletkeztek, amikor a parlamenti szezon megkövetelte, hogy ideje nagy részét a fővárosban töltse. De télen is megengedett magának egy kis vakációt, ez derül ki abból a leveléből, melyet 1894. december 23-án a horvát tengerparton fekvő Abbáziából küldött barátjának. Nyaranként több alkalommal is külföldi helyszínről jelentkezett Károlyinál. 1891 augusztusában egy közép-franciaországi fürdővárosból, Mont-Dore les Bains-ből keltezte írását, amelyben pontos tájékoztatást ad Svájcban tartózkodó barátjának, hogy miért is látogatott éppen ide, és nem is először teszi ezt: „Hiszem és reménylem, hogy a svájczi levegő-kura is meg teszi a magáét, de Mont-Dore-val nem versenyezhet semmi. Én most 11 hónapi, páratlanul nehéz és fárasztó országgyűlés után, a párizsi és az itteni orvos constatálása szerint jobban vagyok gégémmel mint 3 év előtt voltam, már alig van a régi bajnak némi nyoma. Ez két évi Mont-Dore-nak utóhatása. A levegő itt (3000 láb Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz 111 14Hajdu: i. m.; Csík: i. m.; Vári: i. m. 15Deme Gyula: Aquarellek gróf Apponyi Albertről és az ő Eberhardjáról. Bagó, Dombovár, 1933.
