Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Anka László: Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz
állítottak fel.5 Emlékiratainak első kötete még életében, második és harmadik köte te pedig halála után jelent meg.6 Károlyi Sándor gróf (1831–1906) közéleti karrierje nem kevésbé színes és gazdag fordulatokban, mint fiatalabb barátja és távoli rokona, Apponyi Albertté. A fóti grófnak nevezett Károlyi István fiaként az egyik leggazdagabb főrendi famíliába született. Édesapja és nagybátyja, Károlyi György, Széchenyi István reformtörekvéseinek legfőbb támogatói voltak.7 Az ifjú Sándor is ennek szellemében nevel kedett, és az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején testvérbátyjával együtt fegyvert is fogott a Habsburgok ellen. A Komárom körüli csatározásokban kitüntette magát,8 és a várőrséggel együtt tette le a fegyvert, miután Klapka György tábornok amnesztiát alkudott ki Haynautól. A szabadságharc leverése után több évet franciaországi emigrációban töltött, majd hazatérve átvette a családi birtokok egy részének kezelését. Az 1860–1861-es politikai kibontakozási kísérlet őt is magával ragadta: a Teleki László gróf, majd Tisza Kálmán körül csoportosuló Határozati Párttal szimpatizálva lett tagja az összeülő képviselőháznak, szemben a Deák által vezetett Felirati Párttal.9 A tisztelt Ház eredménytelen szétoszlása után hosszú időre visszavonult a politikától, ami nem jelentett befelé fordulást és elzárkózást. Birtokait igazgatva kapcsolatban maradt a politikai elittel, rokonai aktívak maradtak a közéletben, ő maga pedig több gazdasági társaságban foglalt helyet, illetve felesége közreműködésével komoly karitatív tevékenységet folytatott. Támogatta a katolikus egyház szociális intézményeit, illetve önállóan megalapította a Gróf Károlyi Kórházat Újpesten, a Clarisseum Leánynevelő Intézetet, finanszírozta a Gyermekmenhely Egyesületet, valamint gróf Csáky Károly Emánuel váci püspökkel közösen létrehozták a Stephaneum nevet viselő aggastyán-menedékhelyet. Nagybirtokosként állandó kapcsolatban állt a szegényparaszti rétegekkel. Sorsuk jobbra fordítása érdekében lépett az agráriusok sorába és karolta fel a német gyökerű szövetkezeti mozgalmat az 1880-as évtized hajnalán. Innentől kezdve jóformán csak az agrárius-tervek megvalósításának szentelte idejét és vagyonát. Az általa nagy lendülettel és eredménnyel szervezett hitelszövetkezeti mozgalmat egy 1898-as törvény alapján „államosították”, mire megkezdte a Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz 109 5 Miklós Péter: Gróf Apponyi Albert halála és temetése. Belvedere Meridionale , 2008. 3–4. sz. 4–16. 6 Apponyi Albert: Emlékirataim. Ötven év. Ifjúkorom – huszonöt év az ellenzéken. Budapest, 1922.; Uő: Élmények és emlékek. Budapest, 1933; Apponyi Albert emlékiratai. 1899–1906. Budapest, 1934. 7 Buda Attila: Gróf Károlyi István élete. Újpest, 1997; Uő (szerk.): A hallgatag mágnás. Dokumentumok gróf Károlyi István életéhez. Újpest, 2000; Fazekas Rózsa: A „triumvírek”: Károlyi György, Széchenyi István és Wesselényi Miklós barátsága. In: Thesaurus solemnis. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva. Debrecen – Nyíregyháza. 163–180. 8 Komáromi Lapok, 1849. augusztus 10. és 1849. szeptember 25. 9 Károlyi Sándor egy levélfogalmazványában évtizedekkel később el is ismerte Apponyi előtt, hogy Deák felirati javaslata csak a Határozati Pártnak köszönhetően kapott többséget: „Deák felirata csak azért érvényesült, mert a határozati párt állott mögötte.” Károlyi Sándor levélvázlata Apponyi Alberthez, 1905. január 16. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Károlyi család, Károlyi II. Sándor (a továbbiakban: P 389), 2. doboz, 2. Apponyi Albert, 89.
