Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Anka László: Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 108 Kálmán miniszterelnökkel kötött megállapodás eredményeképpen a Nemzeti Párt 1899-ben egyesült a kabinetet támogató Szabadelvű Párttal. Széll kormányfősége idején a képviselőház elnöke volt (1901–1903). Tisza István miniszterelnöksége idején előbb a kormánypártból lépett ki, majd az 1905-ös képviselőházi választások előtt tagja lett a negyvennyolcas alapon álló, a kiegyezést elutasító, Ausztriával csak perszonálunióban gondolkodó, Kossuth Ferenc vezette Függetlenségi és 48-as Pártnak. E párttal 1906-ban újra kormányra került, Wekerle Sándor koalíciós kabinetjében a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot irányította. Tárcavezetése idején fogadta el az országgyűlés az 1907-es Lex Apponyi néven elhíresült elemi népisko lai törvényeket.2 Egy évvel később törvénybe iktatta az elemi népoktatás ingyenes sé tételét, majd 1909-ben a katolikus kongrua rendezéséről szóló törvényjavaslatát szavazta meg a parlament. A második Wekerle-kormány bukása után újra ellenzéki évek következtek. Az első világháború kirobbanásakor az egyébként pacifista Apponyi támogatta a háborút, elkötelezett németpártiként agitált a harcban való kitartás mellett, és 1917–1918-ban a kisebbségi Esterházy-, majd a harmadik Wekerle-kormányban ismét elvállalta a kultusztárca vezetését. A háború miatt e poszton már nem tudott semmi érdemlegeset alkotni, bár több törvénytervezetet is előterjesztett. 1918 őszén elfogadta és támogatásáról biztosította Károlyi Mihály miniszterelnökségét, a Tanácsköztársaság vezetőivel is leült tárgyalni a katolikus egyházi vagyon megőrzése érdekében, de végül menekülnie kellett a kommunisták elől. 1919 végén egy új, a hatalomra került keresztény-konzervatív jobboldal által meghatározott kontextusban elvállalta az első világháborút lezáró béketárgyalásokon a magyar küldöttség vezetését.3 Párizsi szereplése, az 1920. január 16-án elmondott híres „védőbeszéde” miatt Trianon után össznemzeti kultusz alakult ki személye körül, a revizionizmus ideológiája részeként.4 A „boldog békeidők” évei alatt a klasszikus, elitista liberalizmus eszméit elfogadó, de konzervatív beállítottságú főnemes a Horthy-kor éveiben már egy demokratikusabb politikai és társadalmi rendszer kiépítése érdekében szónokolt a magyar országgyűlésben. Pályafutásának külön érdekessége, hogy 1881-től haláláig Jászberény város választókerületi mandátumának birtokában ült a képviselőház padjaiban. Egyéni tekintélyét és a körülötte kifejlődött revizionista kultusz erejét bizonyítja, hogy 1933 februárjában százezrek vonultak el halotti ravatala előtt, melyet az Országházban 2 Tarján Tamás: Lex Apponyi. In: Eszme és történet . Szerk. Ekert Mária – Molnár Attila Károly. Budapest, 2014, 382–405. 3 Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa, Budapest, 2010, 45–57.; Gulyás László: A Horthy-kor szak külpolitikája 1. Az első évek 1919–1924. Máriabesnyő, 2012, 16–26. Vizi László Tamás: A sérelmi politizálástól a nemzeti összetartásig. Trianon, revízió, határkérdés, nemzetegyesítés (1920– 2010). Budapest, 2016, 16–35. 4 Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram, Pozsony, 2009, 224–225.; Szécsényi András: Apponyi Albert kultusza a két világháború között. Valóság , 2013. 9. sz. 40–54.
