Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Anka László: Utazgató grófok a boldog békeidők korában: Apponyi Albert levelei Károlyi Sándorhoz
107 ANKA L ÁSZLÓ UTAZGATÓ GRÓFOK A BOLDOG BÉKEIDŐK KORÁBAN: APPONYI ALBERT LEVELEI KÁROLYI SÁNDORHOZ A háttér: Apponyi és Károlyi pályafutása dióhéjban Apponyi Albert gróf (1846–1933) a dualizmus és a Horthy-kori magyar politikai élet egyik legismertebb alakjának számított. Édesapja, gróf Apponyi György1 a rendi magyar királyság utolsó kancellárjának gyermekeként már huszonévesen a politika közelébe került, egy igen mozgalmas időszakban, az 1860-as évek közepén, amikor a Magyar Királyság politikusai az osztrák császári politika vezető alakjaival annak a módját keresték, hogy miként bontakozzanak ki az abszolutizmusból, és milyen alapokra fektessék az átalakulás törvényi hátterét. Vagyis az 1867-es kiegyezési tárgyalásokat apja környezetéből figyelhette. 1872-től, két rövid időszaktól eltekintve (1875–1877, 1918–1920), végig tagja volt a magyar országgyűlésnek. Először a Deák Párttal együttműködő és a Sennyey Pál báró körül szerveződő Katholikus Konzervatív Párt színeiben lett képviselőházi tag, majd amikor a Deák Párt 1875-ben fuzionált a Balközéppel és együtt létrehozták a Szabadelvű Pártot, Apponyi a szintén Sennyey báró által vezetett Jobboldali Ellenzékhez csatlakozott. Ez a párt 1878-ban Egyesült Ellenzék elnevezés alatt személyi összetételében és programjában is átalakult, amikor a báró visszavonult az aktív politizálástól és vezéri helyét átengedte Apponyinak, aki a párt irányítását Simonyi Lajos báróval és Szilágyi Dezsővel „társbérletben” tartotta kézben. Az 1881-es választások előtti hónapokban a párt a Mérsékelt Ellenzék nevet vette fel. Simonyi Lajos egészségügyi okokból visszavonult a közéleti szerepléstől, Apponyi ekkor már csak Szilágyival osztozott a vezérségen, ami utóbbinak a pártból való kilépésével zárult le 1886-ban. A vezérségben egyedül maradt Apponyinak az 1889-es ún. Nagy Véderővitában való szereplése révén oroszlánrész jutott a tizenöt évig kormányzó Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásában. Az 1892-es választások előtt átszervezte politikai csoportját, amely a Nemzeti Párt nevet vette fel, és egyértelműen letette voksát a közjogi ellenzékiség mellett. E pozícióból nem tudott kormányra kerülni, párttársai belefásultak a több évtizedes ellenzéki munkába, így a Széll 1 Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok. Kancellár és kancellária a reform kor végén. Századok , 2012. 3. sz. 609–652.; Uő: Gróf Apponyi György közéleti pályája a reformkor ban – egy hivatalnok-politikus portré. Doktori (PhD) értekezés . Debreceni Egyetem BTK, 2013; Uő: Megyei aljegyzőből udvari kancellár – gróf Apponyi György a reformkorban. In: Szemelvények ötszáz év magyar történelméből. Szerk. Antos Balázs – Tamás Ágnes. Szeged, 2011. 23–35.
