Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Gáli Máté: Berzeviczy Albert - egy kultúrpolitikus magánélete és mindennapjai
Vasárnaponként, ha lehetősége nyílt rá, Berzeviczy rendszeresen eljárt az istentiszteletre. A berzevicei templomban ezért neki és a családjának külön ülőpad volt fenntartva.42 Vallásos ember volt, aki egyházi iskolákban nevelkedett (a kisszebeni katolikus konviktusban, a lőcsei katolikus főgimnáziumban, valamint a pesti piarista nagygimnáziumban), s akire édesanyja tulajdonságai közül az emlékei szerint legjobban a mély vallásossága hatott. Ez „oly tiszta és erős volt, hogy az emlék, melyet bennem hátrahagyott, mindenkorra ellenszenvessé tette előttem a vallástalan nőket.” 43 Miniszteri dolgozószobája egyik falát az akkoriban hivatalban lévő pápa, X. Pius arcképe díszítette. Ez a tény a Népszava egyik újságíróját annyira felbőszí tette, hogy cikkében igaztalanul az alábbiakat állította róla: „felekezeti miniszter, sötét gondolkozásu, papimádó reakciónárius.” 44 Tápay-Szabó László író-hírlapíró viszont ekképpen emlékezett vissza halála után Berzeviczyre: „ha igaz képet akarok róla rajzolni, meg kell említenem, hogy a »díszmagyaros« ünnepségeket kivéve, gróf Apponyi Alberten és Strausz Istvánon45 kívül csak egy politikussal találkoztam a templomban: Berzeviczyvel. Sohasem ment előre, sőt sohasem ült le; feleségével mindig a baloldalon, hátul állt a szegények között, s e látogatásai tisztán és kizárólag Istennek szóltak, senki másnak, semmi másnak.” 46 Tápay-Szabó nyilvánvalóan túl zott írásában, mert a kortársai közül egészen biztosan nemcsak az általa megnevezett három politikus volt mélyen hívő és gyakorló katolikus, hanem például Teleki Pál is.47 A berzevicei nyarak folyamatos vendégjárással teltek Berzeviczy életében. Memoárjában számos alkalommal tett említést arról, hogy kúriájában nagy családi vagy baráti összejövetelt rendezett. 1898. augusztus 18-án például 51 hozzátartozóját és barátját invitálta meg egy nagyszabású kerti mulatságra, melyen kora délutántól másnap reggel hétig eperjesi cigányzenészek húzták a talpalávalót. A büfét a házban rendezték be, az udvaron pedig léggömböt eregettek, lampiont díszítettek, teniszeztek (a házigazda három évvel korábban építtetett teniszpályát a kertjében), táncoltak, valamint megtekintették az esti tűzijátékot.48 A Berzeviczyek az ismertebb sárosi és szepesi családok közül többel is rokonságban álltak: a Szmrecsányiakkal, a Máriássyakkal, a Szinyei Mersékkel, a Dobayakkal, a Péchyekkel, a Görgeyekkel, vagy éppen a Dessewffyekkel. Az igen Berzeviczy Albert – egy kultúrpolitikus magánélete és mindennapjai 103 42Berzeviczy Albert: Berzeviczei házam története ... 231. 43Uő: Édes anyám... Háztartás , 1929. szeptember 10. 5–6. 44Felekezeti közoktatás. Népszava , 1905. május 12. 5. 45Strausz István (1865–1940), 1922-től a marcali kerület pártonkívüli országgyűlési képviselője volt, ellenzéki programmal. Az első világháború idején megszervezte és vezette a Mária-kongregációk hadikórházát, valamint a szegény hadbavonult katonacsaládok gyermekeinek napközi otthonát. Komoly szerepet vállalt a Szent Domonkos Rend budapesti zárdájának és templomának megépítésében is. Csernoch János hercegprímás javaslatára XI. Pius pápa a Nagy Szent Gergely Lovagrend parancsnoki keresztjével tüntette ki. 46Tápay-Szabó László: A márványarcú ember. Pesti Napló , 1936. március 24. 4. 47Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Budapest, 2005, 356. 48Berzeviczy Albert: Berzeviczei házam története... 123.
