Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Vér Eszter Virág: "Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..." Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

Erzsébet házasságának első éveiben, vagyis még kultuszának kialakulása előtt az alapelv megfogalmazódásával, illetve az „értéktételezés” megelőlegezett folyamatának részeként utóbb számos „kultikus” előjellel illetett életesemény jelen(ítőd)ik meg. A korai eseti kísérletek későbbi eredményeként 1867 után a hagyományos uralkodói reprezentációra épülő kultusz bontakozott ki. Ferenc József személyének ilyen irányú elfogadhatatlanságából következően valójában ennek egy speciális, női variánsa jelent meg a királynéi szerepkör újbóli „realizálódása” nyomán, a szimbolikus legitimáció erősítésére. Eközben sem a magyar, sem a birodalmi közjogban nem volt hatalmi jogosítványa s hivatalosan beleszólása a politikai döntéshozatalba.10 11 Erzsébet szerepe - a hagyományokat is tekintetbe véve - elsősorban az uralkodó melletti reprezentációs feladatokra, továbbá a mecenatúrára terjedt ki. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy Erzsébet 1867 után Magyarországon sem vállalt aktív közéleti szerepet, noha számos - a tágabb közvélemény számára is érzékelhető - gesztust tett, amelyeket a szabadelvű kormányzat sok esetben kamatoztatni tudott: közöttük a nemzet halottai iránt nyilvánított végső tiszteletadásait. Ezek sorából kiemelkedik a Deák Ferenc ravatalánál való megjelenése az Akadémia előcsarnokában (1876. február). E gesztussal tevékeny részese lett a kormány propaganda-politikájának, amely Deák halálát követően igyekezett kiaknázni az esemény „jelentőségét”.11 Ebből következően a kiegyezési tárgyalások idején - eltúlzot- tan láttatott - „közvetítői” szerepvállalása a személyét övező korabeli legendákban felértékelődött, mind osztrák, mind magyar oldalon. Ebbe illeszkedik a hosszas politikai egyeztetést követő, közjogi jelentőséggel bíró szimbolikus esemény, vagyis a koronázás (1867. június 8.) aktusa is. A már Erzsébet életében megnyilvánuló mítoszelemek szintén elsősorban ebből, illetve felnagyított magyarbarátságából táplálkoztak. Szintén felértékelődtek szezonális magyarországi tartózkodásai is,12 amelyek a társasági élet megélénkülését és fellendülését eredményezték, még gödöllői visszavonultságai idején is.13 Kényszeredetten egy-egy nyilvános szereplést is vál'0 Borovi Dániel: Habsburg reprezentáció Magyarországon a XIX. század második felében. Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréi. Szakdolgozat. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, Budapest, 2006, 64. o. Kézirat.

11 Uo. 74. o. S nemcsak a sajtóban kap jelentős visszhangot e tiszteletadás, hanem vizuális tekintetben is, mely mesterséges felnagyításával a kultusz egyik legjelentősebb additív elemévé vált. Mindkettőjük népszerűségére alapozva, mintegy a magyar hagyományok és a dinasztiahűség összeegyeztethetőségének lehetséges alternatíváját nyújtva a kultuszminiszter, Trefort Ágoston megbízására Zichy Mihály 1877-re elkészíti az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című festményét, amely a tankönyvek visszatérő illusztrációja is lesz. Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza 1914-ig (Emlékezethelyei tükrében). PhD-disszertáció. ELTE BTK Történeti Intézet, Budapest, 2013, 50-51. o. Kézirat.

^ A korábbi esetlegességgel szemben az uralkodó a koronázási esküben rendszeresebb tartózkodási kötelezettség teljesítését vállalta magára. Varga Kálmán: Gödöllő jelentősége a politikai köztudatban 1867-1918. In Pajkossy Gábor (szerk.): Politika, politikai eszmék, művelődés a XIX. századi Magyarországon. ELTE BTK, Budapest, 2000, 168. o.

* ^ Vér Eszter Virág: Udvari reprezentáció a Budai Királyi Palotában (1867-1916). Az udvari bálok és fogadások. In Gergely Jenő (szerk.): Fejezetek a tegnap világából. ELTE BTK, Budapest, 2009, 92-114. o.

96