Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Vér Eszter Virág: "Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..." Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

nyugati birodalomfél alattvalóinak Erzsébethez való viszonyulásából, akik szintén ellenszenvvel viseltetettek a császárné iránt.

Erzsébet császárnéhoz úgymond nem méltó viselkedési allűrjei természetesen a német nyelvű sajtóba is beszivárogtak. Rendszeresen tudósítottak többek között a hivatalos megjelenéseit kísérő „szeszélyeiről”, valamint sorozatos betegségeiről, amelyek nézetük szerint sok esetben csupán ürügyként szolgáltak a reprezentációs kötelezettségek elhanyagolására. Minden, a felségsértés ódiumát „lebegtető” korlátozottság ellenére - sok esetben éppenséggel ennek kijátszására - az eltúlzott lojalitás ironikussá váló álarca mögé bújva adtak hangot az amiatt érzett elégedetlenségnek, hogy Erzsébet nem tölti be császárné szerepét. A lapokban a császárnéi szerepkörhöz alkalmazkodni képtelen személyiség vonásai mellett egy olyan nő alakja jelenhetett meg az olvasóközönség előtt, aki tradicionális női szerepeit nem teljesítette, sőt anyaként és feleségként is „megbukott”.3 Kötelességei teljesítése helyett magánemberként, többnyire inkognitóban időzött valamely idegen országban, amíg a császár minden erejével a birodalom gondjainak megoldásán fáradozott. „Bizonyára nagyon dicséretes, hogy a felséges asszony nem érzi magát röghöz kötöttnek, s magas pozíciójánál fogva nem hagyja magát rabságra ítélni, s a modern világszellem jegyében kifelé törekszik idegenbe, imígy saját szemével ismerve meg a nyugati Európát. ”4

Az uralkodópár ambivalens megítélése Magyarországon is jellemző volt, noha egészen más előjellel, mint a birodalom nyugati felében. A vizsgált korszak magyar megközelítésében Ferenc József személye távolról sem a magára hagyott férfi vagy a családapa alakjaként rajzolódik ki előttünk. Erzsébet vonatkozásában ezzel szemben a korabeli magyarországi közvélemény a férje viselkedése miatt és válás hiányában inkább a távollétet választó, esetenként a férj politikájától is elhatárolódó feleségként jelent meg, aki védelemre szorul.5

Ez együtt járt az iránta megnyilvánuló személyes(ebb) szimpátia fokozódásával, amely a részben ismert magánéleti mozzanatok mellett összefonódott az uralkodó más téren is megnyilvánuló elutasításával. Erzsébet fokozatosan növekvő magyar- országi népszerűségének társadalmi-pszichológiai hátterét nem csupán szimbolikus, jelzésértékű cselekedetei alapozták meg, hanem Ferenc József uralkodásának kezdeti periódusában követett magyar politikája is. Ez mindvégig hatást gyakorolt

3 Anyósa fia házasságkötését követően is hosszú ideig Ferenc József legfőbb bizalmasa és tanácsadója maradt, nem engedve kellő teret menyének. Erzsébet esetében ez vezetett a hosszasan elhúzódott (elsősorban férje szeretetéért és gyermekeiért vívott) családi konfliktushoz is. Erzsébet ennek során fokozatosan vált önimádóvá, kiszorulva azokról a területekről, melyeket az uralkodó feleségeként és anyaként kellett volna betöltenie császárnéi kötelezettségei mellett. Ezek helyett eleinte provokációnak szánt tevékenységei, pótcselekvései mellett önmaga (s ennek részeként testkultusza) válik számára fontossá, az 1860-as évek elejétől fokról fokra elidegenedve (szőkébb) családi közegétől. Friedrich Weissensteiner: Rudolf trónörökös és a nők. Erzsébet császárnétól Vetsera Máriáig. Sziget, Budapest, 2005,32. o.

4 Neues Wiener Tagblatt, 1875. szeptember 14. Idézi Hamann: Erzsébet... 330. o.

3 Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Pannonica, Budapest, 1999.

94