Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Fiziker Róbert: "A zsidó lakosság rendkívüli hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni". IV. Károly és a zsidóság
I Az incidensek közül kiemelkedik a máramarosszigeti „hosszúnap”. 1918. szeptember 16-án kétezer szuronyos katona vont kordont a helyi zsidó templomok és imaházak köré, megzavarták az istentiszteleteket, férfiakat igazoltattak és vertek véresre, nőket lökdöstek puskatussal, és a felháborodott tömeget lelövéssel fenyegették.45 A háború utolsó napjaiban már Zsidó Önvédelmi Liga szerveződött. A Lajtán túl sem volt jobb a helyzet: higiénikus okok miatt villamos- és fürdőhasználati tilalmat rendeltek el, a menekültek kulturális okok miatti elutasításáról szónokoltak, többek között az 1918. júniusi, bécsi antiszemita nagygyűlésen.46 Eközben „az ország gazdaságát” - különböző pozíciókban előbb a kereskedelmi, majd a pénzügyminisztériumban - Hermann Schwarzwald, egy galíciai zsidó jogász „működtette”.47 Az antiszemita hangulatot az is mutatja, hogy a tífuszos betegek gyógyítására zsidó orvosokat rendeltek ki, a Károlyhoz közel álló Heinrich Abel jezsuita páter pedig arról beszélt az istentiszteleten, hogy „csak a zsidók nem teljesítették a kötelességüket a világháborúban,... ki kell irtani őket”.48 Mialatt Galíciában az osztrák-magyar hadsereg zsidókat akasztott,49 az összes háborús kiadás 2,36%-át fordították a menekültek ellátására.50 Az uszító hang a cenzúra miatt csak korlátozottan érvényesülhetett a sajtóban, például Friedrich Adler, Stürgkh osztrák miniszterelnök gyilkosának származását is csak a merénylet után két évvel, 1918 szeptemberében kezdték el firtatni.51 A zsidóság az első világháborúban a széles tömegeket érintő nélkülözések mellett egy komoly, a fentiekben számos példával illusztrált társadalmi és szellemi átrendeződés szenvedő részese lett,52 * * 55 ennek részletes tárgyalására azonban e tanulmány keretei között se mód, se szándék nincs. Közelebb visz a célunkhoz, ha a politikai, katonai és kulturális elitnek a fokozódó antiszemita közhangulatra adott reakcióit vizsgáljuk meg. Tisza István zsidóellenes lapokat tiltott be, és határozottan fellépett a „legképtelenebb hírek készpénzül vétele” és az „általános vádaskodások” ellen.52 Pápán, a református egyházkerület „A zsidó lakosság rendkívül hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni” 45 Szabolcsi: i. m. 235-238. o. 46 Ehhez lásd Thomas Albrich: Vom Vorurteil zum Pogrom: Antisemitismus von Schönerer bis Hitler. In Rolf Steininger - Michael Gehler (Hg.): Österreich im 20. Jahrhundert. Bd. 1. Von der Monarchie bis zum Zweiten Weltkrieg. Böhlau Verlag, Wien/Köln/Weimar, 1997, 309-366., itt 317-321. o. 47 Bihari: i. m. 154. o. 48 Brigitte Hamann: Der Erste Weltkrieg. Wahrheit und Lüge in Bildern und Texten. Piper Verlag, Zürich - München, 2009, 340. o. 4^ Ehhez lásd Robert Fiziker: Gedankensplitter über den Großen Galgenkrieg. In Fiziker - Szabó (Hrsg.): i. m. 375-390. o. 50 Fiziker: „A Hetz muass sein”... 302. o. 51 A Reichspost 1918. szeptember 4-i számában Alttestamentarisches címmel támadta a szociáldemokratákat, köztük a morvaországi zsidó családból származó Adlert. Idézi Fiziker Róbert: Gyilkosság ebédre. Merénylet az osztrák miniszterelnök ellen, 1916. Acta Academiae Agriensis, Nova Series, Tom. XLIII. Sectio Historiae. Redigit: László Kiss. Eger, 2015, 57-69., itt 67. o. 52 Ennek az átalakulásnak a recepció és az asszimiláció mellett is konstans eleme volt, hogy „a lóra termett ősöktől való színtiszta leszármazás szánalmas képzelgésébe merülő” középosztálybeli protestáns magyarok kirekesztették a zsidókat. Winder: i. m. 527. o. 55 Gyurgyák: i. m. 96. o. 85
