Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Fiziker Róbert: "A zsidó lakosság rendkívüli hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni". IV. Károly és a zsidóság
1917. májusi közgyűlésén is megerősítette: „A felekezeti izgatás kétszeres bűn a nemzet legszentebb érdekei ellen.”54 A háború végén pedig így sóhajtott fel: „Csak kettő vált be: fiaink hősiessége és Weisz Manfréd teljesítőképessége. Hej, ha hadvezetőségünk, közigazgatásunk és diplomáciánk is ilyen tökéletesen tudott volna fejlődni!”55 A világháborús tábornokok már említett nyilatkozata mellett József Ágost főherceg is elismerően nyilatkozott a zsidó katonákról, Kosztolányi Dezső pedig az Egyenlőség hasábjain Mi huszonötezren című írásában állt a „gácsországi földönfutók” pártjára, akiknek a nevében így fogalmazott: „Egy ital vizet kérünk, meg egy vackot, hová lehajtsuk fejünket. Vagy még annyit se. Csak azt kérjük, ismerjetek meg bennünket. Lássátok meg arcunkban az ember arcát, szemünkben a testvért.”* 55 56 A következő alfejezetben a hívő katolikus dinasztia és a zsidóság viszonyát vesz- szük górcső alá. Az uralkodók „a zsidóság irányában tett szimbolikus kijelentések folyamatos felmutatásával”57 58 - és nem csupán szimbolikus eseményeken - igazolták azt, hogy a zsidóság munkája „értékelésben, sőt kitüntetésben részesült”.56 Szimbolikus politika Ferenc József haláláról Szabolcsi Lajos szerkesztő így emlékezett meg az Egyenlőség hasábjain: „Elnyomott, üldözött nép voltunk, mikor trónjára lépett; ma egy szabad nemzet szabad polgárai siratjuk őt.”59 „Igazi, tragikus siratással”60 búcsúztatták azt az uralkodót, aki aláírta az emancipáció törvényét, összehívta a magyar zsidó kongresszust, 1877. november 15-én megnyitotta a Rabbiképzőt,61 Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően Szabolcsi: i. m. 199. o. 55 Bihari: i. m. 156. o. 56 Idézi többek között: Komoróczy: i. m. 337. o. 57 Glásser Norbert: IV. Károly és Vázsonyi Vilmos. Izraelita sajtóhírek egy eskü körül. http://koto- desek.blog.hu/2015/10/25/vazsonyi_vilmos_es_iv_karoly (Az utolsó letöltés dátuma: 2016. augusztus 9.) 58 Stern: i. m. 14. o. 59 Meghalt a király. Egyenlőség, XXXV. évf. 47. sz. 1916. november 25. 1. o. 60 Szabolcsi: i. m. 189. o. A magyarországi zsidó községekre a szabadságharcban való részvételük miatt kirótt sarcból jött létre az intézet megalapítását elősegítő alap. (Magyar-Zsidó Szemle, 34. évf. 1917. április-október, 2-4. sz. 64-65. o.) A Rabbiképző ötvenéves fennállása alkalmából kiadott emlékkönyv a Legkegyelmesebb királyunk legmagasabb látogatása címmel számolt be az eseményről. A királyt úgy tájékoztatták, hogy a tanári karban csak külföldi tudósok vannak, ezért németül szólította meg az őt köszöntő oktatókat. Bacher Vilmos, a főiskolai tagozat egyeben magyar rendes tanára - aki meg volt győződve az intézet nemzeti jelentőségéről - magyar voltára hivatkozva magyarul felelt. „Minő érzelmek hevíthették abban a pillanatban annak a férfiúnak szívét..." - jegyezte fel a krónikás. (.Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927.1. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. írták: Dr. Blau Lajos igazgató és néhai Dr. Klein Miksa jegyző. Budapest, 1927,27. o.) Az uralkodó az intézetet „legmagasabb megelégedésének és azon legkegyelmesebb biztosításának kifejezésével hagyta el", hogy azt a továbbiakban is „magas védelmében részesíti”. (Uo. 16. o.) Jellemző az asszimilációra és a neológia előretörésére egy Komlós Aladár által feljegyzett népszerű zsidó vicc a dualizmus korából: „A gyerek megkérdezi az apját: »Mondd, papa, egy napon, ha majd olyan öreg leszek, mint a nagypapa, én is zsidó leszek?«” (Bihari: i. m. 55. o.) 86
