Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
1 1898 utolsó hónapjaira azonban vége szakadt, a Bánffy-kormány súlyos válságba került, és a helyzet ismét a király aktív és közvetlen szerepvállalását igényelte. Bár az ellenzéki pártok obstrukcióját15 az év őszén de facto az új gazdasági kiegyezés megkötésének sikertelensége váltotta ki, a háttérben azonban egyéb szempontok is érvényesültek. Az 1896-os választások alkalmával, a pártok által korábban, a millenniumi év apropóján kötött békét megszegve, Bánffy kíméletlen kormányzati pressziót alkalmazott, és a Szabadelvű Párt parlamenti többségét 70% fölé tornázta.16 Stratégiai szempontból azonban ez nagy hiba volt, mert a választási visszaélések miatt végletekig feltüzelt ellenzéki pártok (Függetlenségi és 48-as Párt, Ugron-párt, Nemzeti Párt, Katolikus Néppárt) ettől kezdve csak a kínálkozó alkalomra vártak, hogy megbuktassák a gyűlölt Bánffyt. A gazdasági kiegyezés megújítása már 1897-ben esedékes lett volna, viszont az osztrák parlamenti válság miatt erre nem kerülhetett sor.17 A magyar országgyűlés azonban - némi huzavona után - 1898 végéig egyoldalúan meghosszabbította a fennálló szövetséget. Az osztrák és a magyar kormány 1898 folyamán megegyezett a gazdasági kiegyezés szinte minden pontjában, és az Magyarországra nézve kifejezetten kedvező is lett volna, a birodalmi tanácsban azonban továbbra sem látszott esély az új szövetség elfogadtatására. Ezért 1898 augusztusában a két kabinet megállapodott arról, hogy az érvényben lévő vám- és kereskedelmi szövetséget 1903 végéig meghosszabbítják. A terv szerint Magyarországon az ország- gyűlés elé terjesztették volna, míg Ausztriában rendeleti úton léptették volna életbe. Már az is erősen kérdéses volt, hogy ezt a magyar képviselőház megszavazná- e, az egyezséghez azonban az osztrák fél kívánságára még egy záradékot is csatoltak, miszerint ha 1903 végéig sem sikerülne a két parlamenttel elfogadtatni az új vám- és kereskedelmi szövetséget, úgy a régi határozatlan ideig érvényben maradna. Ez volt az elhíresült ischli klauzula, amely azonban nem Ischlben (az uralkodó kedvelt nyári üdülőhelyén), hanem Bécsben készült. Miután a záradék tartalma kiszivárgott, az ellenzéki pártok végre megtalálták azt a „vörös posztót”, aminek teljes erejükből nekironthatnak: olyan ügyben indíthattak obstrukciót Bánffy ellen, amely a közvélemény szemében még népszerűséget is szerezhet nekik, hiszen ők úgymond a nemzet jogainak védelmében jártak el. Ügy értelmezték a klauzulát, hogy azzal Magyarország elveszítené gazdasági önállóságának biztosítékát, és megkezdték az általános obstrukciót. Érvelésük szerint Bánffy, aki az 1896-os választásokon erőszakkal győzött, valójában nem képviseli a nemzet többségét, így a képviselőházi kisebbség jogosan szabotálja a parlament működéA király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága ^ Az obstrukció lehetőségeire, formáira lásd Szente: i.m. 340-343. o. 1(1 Boros Zsuzsanna - Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008, 156. o. 17 Az 1887-ben, tíz évre megkötött vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbítását az osztrák és a magyar parlamentnek is meg kellett szavaznia. Ausztriában rendeleti úton, az osztrák alkotmány 14.§-a alapján történő életbe léptetését Magyarországon nem tekintették törvényerejűnek. (1867. évi XII. te. 61. §). Az osztrák belpolitikai helyzetről lásd Ifj. Bertényi: Bánffy Dezső és a nemzetiségi kérdés... 224-227. o. 65
