Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága A király jelentős szerepet játszott a törvényalkotási folyamatban is. Az országgyűlés mindkét háza által elfogadott törvényeket ő szentesítette, amit elvben meg is tagadhatott, ezt Ferenc József azonban sosem tette meg. Nem is volt rá szüksége, mert az előszentesítési jogával7 élve megtehette, hogy a számára nem tetsző javaslatokat eleve nem engedte az országgyűlés elé terjeszteni. Bár igaz, hogy Ferenc József ezzel a jogával sem élt sűrűn,8 mindazonáltal „e jogosítványnak pusztán létezése okán is erőteljes hatása lehetett a kormány politikájára, amelynek nem volt érdemes konfliktust vállalni az uralkodóval olyan ügyek miatt, amelyeket [...] úgysem tudott keresztülvinni.[...] így az egymást követő kormányok mindig igyekeztek eleve olyan döntési alternatívákkal előjönni, amelyek összhangban állnak Ferenc József és környezetének álláspontjával.”9 A fentiek következtében tehát az egyes kormányok ugyan - egy-két speciális esettől eltekintve - szilárd többségre támaszkodtak az országgyűlésben, a kabinet erősebben függött a királytól, mint a parlamenttől,10 * a dualista korszak kormányai valójában az uralkodó kormányai voltak. Fontos leszögezni, hogy az uralkodónak Ausztriában is rendelkezésére álltak ezek a jogosítványok, sőt az 1867-es ún. decemberi alkotmány 14. §-a ( Notverordnungsgesetz) alapján a törvényhozás huzamosabb elnapolására és rendeleti úton történő kormányzásra is nyílt lehetősége. A törvények által biztosított hatalom mellett lényeges kiemelni Ferenc József személyes uralkodói tekintélyét is. Különösen igaz ez a Bánffy-kormány válságakor már a 69. évében járó királyra, aki 1898. december 2-án ünnepelte trónra kerülésének 50. évfordulóját. Ezalatt a fél évszázad alatt sok nehéz helyzetet, válságos időszakot átélt már, számos nehéz döntést hozott. Az is köztudott, hogy tulajdonképpen minden idejét az államügyeknek szentelte. Ezért bár valóban nem tekinthető kiemelkedő képességű államférfinak,11 azt sem igazán lehet elvitatni, hogy a századforduló Magyarországán az egyik, ha nem a legrutinosabb ^ Az 1867. március 17-i, Ferenc József elnökletével tartott minisztertanács határozta meg azokat az ügyeket, „melyek végelhatározás végett ö Felségéhez terjesztendők”. A 24 tételből álló lista 12. pontja szerint „törvényjavaslatok, országgyűlési előterjesztések, országgyűlési bemutatásuk előtt, vagy ezeket pótló lényegesebb rendelvények tervezetei” előzetesen bemutatandók. Az utolsó, 24. pont szerint pedig „különös fontosságú eseményekről ő Felségének jelentés teendő.” A király elé terjesztendő ügyek listáját éppen a Bánffy-kormány szabályozta újra 1897-ben, lényeges változtatások azonban nem történtek. Az 1867-es és az 1897-es listát is közli és elemzi Iványi Emma: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960, 20-22., 531-538. o. ® Az egyes eseteket lásd Szente: i.m. 238-239. o. ^ Uo. 239. o. Szente meggyőző érvekkel igyekszik megcáfolni azt az elterjedt nézetet, miszerint az előszentesítési jog titkos volt, és a közvélemény 1897 előtt nem tudott róla (226-229. o.). Azt is meg kell jegyezni, hogy minden képviselőt - az ellenzékieket is - megilletett a törvénykezdeményezés joga, így afölött, hogy milyen témák merüljenek fel a parlamentben, a király nem rendelkezett teljes kontrollal. Szente: i.m. 237. o. Mindez alkalmanként szimbolikus megerősítést is nyert. Amikor az ország- gyűlés járult a király elé, a kormány tagjai az uralkodó oldalán, a képviselőkkel félig-meddig szemben helyezkedtek el. 11 Katus: i.m. 307. o. Vö. Kozári: i.m. 20. o. 63
