Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően tatása mellett, melynek kedvező végkimenetelérői meg voltak győződve.51 A várost elhagyva a vendégek a Vöröstorony-szoros felé vették az irányt, majd a katonai helyzetről tájékozódva Kolozsvárra utaztak. Néhány nap elteltével József főherceg előhozakodott a Nagyszebenben történtekkel: „Igen, Fölség, tegnapelőtt nyomorultul telehazudták Fölségedet, nem tudom ugyan, mit mondott Teutsch püspök, aki erős nagynémet izgató, de láttam Fölséged haragját és izgatottságát, és abból tudom, hogy panaszkodtak Fölségednek. Biztosítom Fölségedet, hogy a szászoknak éppen olyan jó dolguk van, mint a magyaroknak, csak éppen Teutsch püspökkel kell vigyázni, mert hazafiatlan.”52 József főherceg egyúttal arra kérte Vilmos császárt, hogy ne említse meg a történteket Károly királynak, mert az a magyarokban a „legkellemetlenebb emlékeket örökítené meg”. Vilmos ezután állítólag mosolyogva cigarettára gyújtott és megfogadta József főherceg tanácsait. Összegzés Arra a kérdésre, hogy milyen volt az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia viszonya a dualizmus időszakában, nehéz lenne röviden felelni. Az első világháborút megelőző évtizedek leginkább egy lassú, be nem vallott kiábrándulási folyamatként értelmezhetők. Azzal, hogy az 1867-es kiegyezés a magyar kormány kezébe adta Erdély sorsát, egy olyan évszázados együttműködés tört meg, amely bár nem mindig zökkenőmentesen, de mégiscsak összekötötte a dinasztiát és az erdélyi szászokat. Szászföld nem csak földrajzi értelemben szorult Magyarország és különösen a Monarchia délkeleti határára a korszakban, hanem közigazgatási és politikai értelemben is. Bécsből nézve Brassó, Nagyszeben vagy Segesvár helyzete csak nagyon homályosan látszott; a szászokat érintő jelentősebb politikai ügyek pedig rendre megfeneklettek valahol a szász városok, az erdélyi vármegyék és Budapest között. Az erdélyi németek csak rendkívüli helyzetben számíthattak az uralkodójuk látogatására (hadgyakorlat, háborús helyzet), ami egyúttal azt is jelentette, hogy a szász ügyek a megtalált közös nyelv, az uralkodót ért pompás fogadtatás és megható vendégszeretet ellenére is rendre másodlagosak maradtak. Az olyan nemzeti sérelmek esetében pedig, amikor a szászok egyenesen a bécsi udvarhoz fordultak segítségért, még a dinasztia megértése és minden bizonnyal meglévő jóindulata is kevésnek bizonyult. A dualizmus rendszerének érzékeny hatalmi egyensúlyát féltő uralkodó legfeljebb informális módon közölte a magyar kormánnyal a szászok helyzetével kapcsolatos aggodalmait; a formális 51 Uo. 52 Habsburg József főherceg: i. m. V. kötet, 544. o. 58
