Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Ad retinendam coronam' keretek között a magyarországi és erdélyi belügyeket a bécsi udvar igazgatási automatizmusai egyszerűen átirányították Budapestre. Mindezek ellenére erre a korszakra vonatkozóan is igaz, hogy a szász elit mindvégig szakrális tisztelettel és áhítattal nézett fel Habsburg-uralkodójára. Meglévő sérelmeiket nem a dinasztia, hanem a magyar kormány számlájára írták. A dinasztiától történő eltávolodás ezért inkább a sérelmek meg nem szüntetése, illetve azon viszonyok létrejötte mentén magyarázható, amelyek között a sérelmek egyáltalán kialakulhattak. Az egész dualista korszak és a vele járó magyar szupremácia negatív politikai élményként maradt meg a szász emlékezetben, amitől az uralkodó személye nehezen volt elválasztható. Az erdélyi szászoknak az anyaországukhoz fűződő kulturális, vallási, gazdasági kapcsolatait és az 1916-os román betörés lélektani hatását sem lehet eléggé hangsúlyozni; az a jelenség, ahogy a szászok az Erdélybe látogató II. Vilmos német császárt 1917 szeptemberében fogadták, rendkívül árulkodó. Az első világháborút lezáró békeszerződések gyökeresen új helyzetet teremtettek: a szászok életét meghatározó törvényeket néhány éven belül már nem Budapesten, Bécsben vagy Berlinben, hanem Bukarestben szövegezték. A Habsburg-ház közép-európai detronizációja pedig egyúttal az erdélyi szász-Habsburg viszony záróakkordját is jelentette. Tamás Székely “Ad retinendam coronam” The relationship between the Transylvanian Saxons and the Habsburg dynasty in the age of the Dualism (1867-1918) The relationship between the Transylvanian Saxons and the Habsburg dynasty between 1867 and 1918 is an under-researched topic. Despite the common language, the Saxons could only count on the visit of the monarch in case of emergency situations such as military exercises, or armed conflicts, in other cases their issues remained secondary. In case of national grievances when they turned for help to the Viennese Court even the understanding and obvious goodwill of the dynasty proved to be insufficient. Nevertheless the Saxon leaders revered their king with respect and almost sacred awe; they blamed not the dynasty, but the Hungarian government. The era of Dualism and its Hungarian supremacy, which was inevitably linked to the kings figure, left a bitter political aftertaste in the Saxons’ collective memory. 59 1
