Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Ad retinendam coronam „Szeben hű német szívéből jövő” előkészületei nem csak a katonai vezetők, hanem a polgárok feladata is volt. Amikor megérkezett a hír, hogy a német császár Nagyszebenbe látogat, még nem lehetett tudni a látogatás részleteit: úgy hírlett, hogy a császár inkognitóban utazik, ezért nem szabad zászlókat kitenni. A szászok azonban a Ringen és minden utcán, ahol elhaladt a két felséges vendég, zászlókat, szőnyegeket, kendőket, szász horgolt térítőkét tettek ki, a falakra pedig tölgylombokat helyeztek, azokat virágokkal és a német császár képeivel díszítették. A katonai létesítményeken a közös osztrák-magyar zászló lobogott, amit a lap szerint a szebeni szászok még soha sem láttak korábban. József főherceg reggel 7:45-kor Brassóból Fogarason átjött vonattal von Seekt német tábornok társaságában. A főherceg kinézett a kocsi ablakán, majd leszállt a vonatról. Beszélgetett néhány tiszttel magyarul és németül, elsősorban Nagyszebenről és a környék nemzetiségi viszonyairól érdeklődött. A császári vonat hétfőn este 11-kor indult Brassóból és reggel 8:41-kor érkezett meg Nagyszebenbe. A pályaudvaron a sok kisebb zászló mellett egy nagy német, egy magyar és egy osztrák zászló is ki volt tűzve. A rendet a 17. porosz rohamosztag katonái tartották fent, különösebb nehézség nélkül. A tudósítás szerint a császár arcáról sugárzott az erő és az akarat, „arckifejezése okosságról és keménységről árulkodott”. Az evangélikus templomban orgonajáték várta a német uralkodót, aki megnézte a mauzóleumot, miközben kizárólag Friedrich Teutsch püspökkel beszélgetett. Állítólag azzal a kérdéssel üdvözölte, hogy ő-e annak a Teutsch püspöknek a fia, akit Vilmos még herceg korában, 1882-ben Wittenbergben ismert meg. A püspök röviden előadta az erdélyi szász nép történelmi helyzetét, de Szeben előző éves harcairól is sok szó esett. József főherceg emlékirataiban így írt erről a jelenetről: „Soká, egy fél óránál tovább beszél a császár Teutsch lutheránus püspökkel. Távolabb húzódtam, nehogy zavarjam beszélgetésüket. Az automobilba szállva egészen haragosan, magából kikelve pattintja ki a császár: »Ezek a magyarok!!! Ezeknek az öklömet mutatnám és megtanítanám őket a németek elnyomását abbahagyni. Majd figyelmeztetem Károlyt, hogy mit tegyen a magyarokkal! Lássák végre be, hogy ők csak egy maréknyi kis nemzetet képeznek, és hogy Ukrajna néhány megyét és a csehek a tótságot el akarják tőlük venni.« A császár nagyon haragos volt, azért nem feleltem neki azonnal...” - írta József főherceg.50 A templomi látogatást követően a városi plébánia előtt ismét tömegek ovációja fogadta a vendégeket. Szóba is elegyedtek a népviseletbe öltözött szász asszonyokkal, akiknek ruházata Vilmosnak olyannyira megtetszett, hogy kérte, fotózzák le, hogy feleségének meg tudja mutatni. A császár azt is mondta: Németországban igazán csak a román betörés óta tud a széles közvélemény arról, hogy szász testvéreik élnek Erdélyben. A polgári és egyházi elöljárókkal beszélgetve mind Vilmos császár, mind József főherceg hitet tett a háború foly50 Uo. 57
