Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

hogy akárcsak Szászrégenben, úgy Besztercén is a fiatal uralkodót mind a nép, mind a katonák a „legnagyobb örömriadal közepette” fogadták, és a „virágoktól teleszórt utcán harangzúgás mellett, a nép leírhatatlan lelkesedésétől kísérve” hajtottak a templomhoz, ahol a „nép gyönyörű viseletekben” és „lelkes szerete- tettel” a magyar himnuszt énekelve üdvözölte királyát.46 Brassó vagy Szeben ekkor még nem szerepelt az úti célok között.

1917. szeptember végén viszont már igen. Ekkor azonban már nem a Habsburg - uralkodó, hanem maga a német császár, II. Vilmos tette tiszteletét Szászföldön, akit szintén a magyar érzelmű Habsburg József főherceg kísért. Vilmos elsősorban a hadi helyzet után érdeklődött, és az Erdélyben, illetve Romániában állomásozó német csapatokat látogatta meg. József főherceg szeptember 23-án Kolozsvárról Brassóba utazott, hogy személyesen ellenőrizze az előkészületeket. A főherceg nehezményezte, hogy „a német császár utazását a német vezérkar úgy osztotta be, hogy csak német városokban áll meg, Brassón és Nagyszebenben, és ott akarják megünnepeltetni, míg magyar várost egyet sem látogatna meg.” Ennek orvoslására József főherceg Kolozsváron nagyobb fogadást rendelt el, Brassóban pedig a környékbeli magyar községekből népküldöttségeket rendelt be, nehogy elhitessék a szászok „a császárral, hogy Erdély túlnyomóan német.”47 Brassó ugyan „lobogódíszben, tele virággal és lelkes örömriadallal” fogadta a német uralkodót, de a „Heil unserem Kaiser! Heil unserem Befreier!” kiáltások már bántották József főherceg fülét, aki szerint az 51. magyar honvédhadosztály legalább annyit küzdött a város felmentéséért, mint a 187. német hadosztály. József főherceg keserűen jegyezte meg a „hálátlan szászokról”, hogy annak ellenére „nem jó hazafiak”, hogy „700 éves magyarországi létükben megtarthatták teljesen nyelvüket és jellegüket”.4*

Vilmos és József szeptember 25-én reggel érkezett meg Brassóból Nagy- szebenbe. A kivételes látogatásnak a Siebenbürgisch-Deutsche Tageblatt szinte egy egész lapszámot szentelt.49 Nagy és boldog ünnepnapnak nevezte a császári látogatást, amelyről a román támadás előtt nem is remélhették a szászok, hogy megtörténhet. II. Vilmost úgy jellemezték, mint „a mi császárunk és királyunk” szövetségesét, hangsúlyozva a boldogságot, hogy „a mi uralkodóházunknak egy hatalmas tagja”, a szeretett „magyar” József főherceg is eljött. A két felség együttes nagyszebeni látogatását a központi hatalmak szövetségének megtestesüléseként fogták fel. A lap ugyanakkor óva intette az olvasókat: ne ringassák magukat abba az illúzióba, hogy miattuk és nem a háború miatt jöttek el az uralkodók. Ettől függetlenül a látogatást a sors akaratának nevezték, melynek jelentőségét „a szász nép még fel sem tudja mérni". A császár és a főherceg fogadásának

46 Habsburg József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. IV. kötet, Budapest, 1934,831. o.

47 Uo. V. kötet, Budapest, 1934, 533. o.

48 Uo. 536.

44 Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt, 1917. szeptember 15.

56