Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően összekötő szerepet töltött be az Eötvös-féle 1868. évi, a Trefort-féle 1879. évi és az Apponyi-féle 1907. évi népiskolai törvények között, nem csak a politikai szereplők között generált vitákat, hanem magas egyházi körökben is.41 Szászföldön az evangélikus egyháznak kiemelkedő befolyása volt az oktatási intézményekre, azokra a nemzeti megmaradás bástyáiként tekintett. A Szász Evangélikus Konzisztórium ezért 1904. augusztus 27-án emlékiratot intézett a kormányhoz. Károsnak és lehetetlennek minősítette a Berzeviczy-féle javaslat azon célkitűzését, amely szerint „a nem magyar anyanyelvű gyermek az elemi népiskola mindennapi hatéves tanfolyama alatt a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul tisztán és szabatosan ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni, helyesen írni és számolni.”42 A szász egyházi elöljárók a felekezeti autonómia ellen mért legsúlyosabb csapásnak vélték azt is, miszerint „az állam számára igénybe veszik azt a jogot, hogy a felekezeti tanítók felett közvetlenül rendelkezhessék a felsőbb egyházi hatóságok mellőzésével.” A budapesti kormány részéről Tisza István miniszterelnök-belügyminiszter reagált. A kormányfő válaszában tévesnek nevezte az emlékirat azon következtetését, hogy a szóban forgó törvényjavaslat valódi célja „az erőszakos magyarosításban” és az „ország idegen ajkú polgárait nyelvétől és etnográfiai külön egyéniségeitől” történő megfosztásában rejlene. Cáfolta azt az állítást is, miszerint az „idegen ajkú hívekkel bíró egyházakat társadalmi és kulturális tevékenységükben” a kormány korlátozni szeretné.43 Ennek ellenére októberben a magyar országgyűlés tizennégy, békeidőben kormánypárti szász képviselője egységes nyilatkozatban utasította vissza a javaslatot, és további tárgyalásba akart bocsátkozni Tiszával és Berzeviczyvel.44 A viták a következő év során sem csitultak el, sőt az új vallás- és közoktatás- ügyi miniszter, Lukács László egyes, a Berzeviczy-féle javaslatot kiegészítő rendeletéi csak tovább fokozták a szászok elkeseredését. 1905 őszén az erdélyi evangélikus országos konzisztórium úgy döntött, hogy most már egyenesen az uralkodóhoz fordul sérelmeivel.45 A felségfolyamodványukat - talán tanulva az 1898- as esetből - egyszersmind a magyar kormánynak is elküldték. A konzisztórium 41 Berzeviczy-féle törvényjavaslat „a népiskolai közoktatásról szóló 1868. XXXVIII. és a népiskolaihatóságokról szóló 1876. XXVIII. te. módosítása tárgyában” indokolással, 1904. október 18. In Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. IV. kötet. Szerk. Kemény G. Gábor. Budapest, 1966, 383-426. o. Az erdélyi ev. országos konzisztórium emlékirata a Berzeviczy-törvényjavaslattal kapcsolatban, 1904. augusztus 27. In Uo. 371-377. o. 43 Tisza István miniszterelnök válaszirata az erdélyi ev. konzisztóriumnak a Berzeviczy-törvényjavaslattal kapcsolatban a magyar minisztériumhoz intézett emlékiratára, 1904. október 20. In Uo. 427-428. o. 44 Az erdélyi szász országgyűlési képviselők nyilatkozata a Berzeviczy-féle népiskolai törvényjavaslat tárgyában, 1904. október 26. In Uo. 429. o. 45 Az erdélyi ev. országos konzisztórium felségfolyamodványa a nem magyar nyelvű népiskolákat és tanítóképző intézeteket érintő kultuszminiszteri rendeletek tárgyában, 1905. szeptember 18. In Uo. 453-456. o. 54
