Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
I nak tőlem?” A szász hölgyek erre riadtan néztek fel és biztosították a miniszter- elnököt arról, hogy küldetésük ilyen következményeire nem gondoltak, és meg sem fordult a fejükben, hogy ez megtörténhet. Ők csak kifejezésre akarták juttatni a Szászföldön uralkodó feszültséget és a törvényjavaslat módosítását várták, további politikai következmények nélkül. Ez a válasz az újság szerint Bánffyt előzékennyé tette. Arra kérte a hölgyeket, hogy személyesen neki nyújtsák át a memorandumot, majd szóban biztosította őket arról, hogy azt elviszi az uralkodónak. Mivel a memorandum Bécsben maradt, az audiencia mindkét fél részéről eredménytelenül zárult. A szász hölgyek, akik a Szabadelvű Párt Budapesten tartózkodó szász képviselőit nem is keresték fel, visszautaztak Bécsbe, onnan pedig a felségfolyamodványt a kabinetirodánál hagyva útnak indultak Erdélybe. Odahaza az eredménytelenség ellenére óriási ováció és ünnepélyes fogadtatás várta a szász asszonyokat.39 A különös bécsi és budapesti kalandról a Tribuna című román újság is beszámolt január 27-én, összehasonlítva a szász nők küldöttségét az 1892-es román küldöttséggel, ami akkor 300 férfiból állt.40 Az aradi román lap keserűen jegyezte meg, hogy míg hat évvel ezelőtt a magyar lapok valósággal tüzet szórtak, 1898 januárjában alig írtak a szász nők menetéről. Akkor a magyar lapok, élükön a Pester Lloydáú, az uralkodót is támadták, mondván, ha fogadja a románokat, akkor a magyarok is Bécsbe mennek majd és proklamálják a függetlenséget. A román lap azt is írta, hogy az 1898-as esetnél a magyarok már nem fenyegettek, hanem inkább csak gúnyolódtak a küldöttségen, és a nők politikai szerepéről és emancipációjáról beszéltek. A román küldöttség természetesen egészen más helyzetben volt, hiszen a szász petíció csak egyetlen törvényjavaslatra korlátozódott. A Tribuna szerint a magyarországi nemzetiségek szempontjából Budapesten kedvezőtlen, de Bécsben kedvező változások zajlottak le az 1898-as év során, amire a bécsi Reichswehr magyar kormányt kritizáló cikkei is rávilágítanak. „Ad retinendam coronam” Iskola-vita: a szász evangélikus konzisztórium felségfolyamodványa 1905-ben Az integráció és szegregáció malomkövei között őrlődő nemzeti kisebbségek számára különösen fontosak az oktatásügyi kérdések. Nem véletlen, hogy a század- fordulót követően előtérbe került oktatáspolitikai viták még a helységnév-vitánál is jobban borzolták a szász kedélyeket. Az állam hivatalos nyelvének, a magyarnak az oktatásban betöltött szerepét növelni akaró budapesti kormányzat minden nemzeti kisebbség ellenszenvét kivívta, így az amúgy meglehetősen kompromisz- szumkész szászokét is. A jeles történész és kultúrpolitikus, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatási miniszter hírhedt 1904. évi törvényjavaslata, amely egyfajta Uo. februári. 40 Tribuna, 1898. január 27. 53
