Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően asszonyok a kabinetirodához fordulnak, ott azonban az államtitkár közbenjárására az a válasz vár rájuk, hogy először a magyar kormánnyal kell tárgyalniuk a folyamodvány ügyében.33 * 35 A miniszterelnök táviratban válaszolt és jelezte Apornak, hogy másnap délután 4-kor személyesen fogadná Budapesten a női küldöttséget, és egyúttal szeretné tőlük átvenni a felségfolyamodványt is, amelynek továbbítására persze ígéretet nem tesz.36 Viszontválaszában Apor azzal a javaslattal élt, hogy a felségfolyamodványt a szász asszonyok hagyják a bécsi kabinetirodánál. Apor Gábor arról is beszámolt, hogy a szász asszonyok vezetőinek beszélgetés közben elmagyarázta lépésük szokatlan voltát. Elmondta nekik „nagyon jóakaratúlag, hogy mily konzekvenciákat vonna az maga után, ha minden törvényjavaslat ellen az érdekelt körök nejei jönnének Ő Felségéhez”. Az államtitkár ugyanakkor óva intette az erdélyi szászokat a bécsi németpártiakkal történő együttműködéstől.37 A Siebenbürgisch-Deutsche Tageblatt részletesen beszámolt a budapesti audienciáról, forrásnak a Neuer Pester Journal tudósítását használva.38 A szász nők egy kisebb csoportja Bécsből Budapestre érkezett, hogy rábírja a magyar miniszterelnököt, tegye lehetővé őfelségénél az audienciát. A küldöttség három hölgyből állt. Stefanie Fritsch vezetésével január 25-én délelőtt jelentek meg a miniszterelnökség előtt. Jeszenszky miniszteri tanácsos fogadta őket, aki a képviselőházban tartózkodó miniszterelnököt telefonon azonnal értesítette. Bánffy Dezső a „legkedvesebb és legnyitottabb módon” fogadta őket a délután 4 órai audiencián. Frau Fritsch német nyelven üdvözölte őt, majd beszédében előadta kívánságukat és hangsúlyozta, hogy a nagy küldöttség nem tudott teljes létszámmal megjelenni. Nem akarták megkerülni a miniszterelnökséget, de úgy gondolták, hogy a királytól várhatnak megoldást Bécsben. A Tageblatt szerint Bánffy ritkán találta magát ilyen kellemetlen szituációban, nem akart udvariatlan lenni, és nem akart egy „gyengéd női szájból elhangzó kívánságot” nyíltan elutasítani. A miniszterelnök állítólag így válaszolt: „Sajnálom, hogy az Önök kívánságát nem tudom teljesíteni, ez egy teljes lehetetlenség, mivel magamat nem akarom ellentmondásba keverni. Gondoljanak bele, én magam tettem Őfelsége elé a helynevekre vonatkozó törvényt előszentesítésre. Ha én most az önök audienciáját, amely a végleges intézkedést hátráltatni akarja, támogatom, akkor az azt jelentené, hogy önmagamat szabotálnám, ami a lemondásomat indokolná. Meg tudják ezt bocsátani nekem vagy önmegsemmisítést vár33 Br. Apor Gábor uralkodó személye körüli miniszter levele br. Bánffy Dezső miniszterelnökhöz az erdélyi szász női küldöttség fogadtatásával kapcsolatban, 1898. január 23. In Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. kötet... 653. o. 36 Br. Bánffy Dezső miniszterelnök távirata br. Apor Gábor uralkodó személye körüli miniszterhez az erdélyi szász nőküldöttség fogadása tárgyában, 1898. január 24. In Uo. 654. o. 37 Br. Apor Gábor uralkodó személye körüli miniszter levele br. Bánffy Dezső miniszterelnökhöz az erdélyi szász nőküldöttség eltanácsolása tárgyában, 1898. január 24. In Uo. 3,8 Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt, 1898. január 28. 52
