Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)

Ad retinendam coronam'

kormány által az országgyűlés elé terjesztett, és az országgyűlés által elfogadott helynevekről szóló törvényjavaslat el akarja törölni városaink, községeink ésfalva- ink őseinktől örökölt német nevét is, ki akarja oltani a bennük megtestesült visszaemlékezést egy hétévszázados, munkával és szolgálattal teljes múltra, meg akarja semmisíteni a mi erdélyi hazánk német hangját. Ami alkotmányos úton lehetséges volt ennek, a népünket és neveinket fenyegető szégyennek az elhárítására, azt megtették népünk férfiai a városi és községi képviselőtestületekben, az összes szász választókerület gyűlésein felháborodástól izzó szavakban tiltakoztak a törvényjavaslat ellen; felszólították országgyűlési képviselőiket, hogy határozottan foglaljanak állást ellene és lépjenek ki a kormánypártból, amely képes volt arra, hogy elfogadásra ajánljon egy, a mi német sajátosságunkat oly mélyen sértő törvényjavaslatot. Most, miután minden alkotmányos eszköz kimerült, látjuk, hogy férjeinket és atyáinkat lesújtja a fájdalom, mert nekik nem sikerült őseik örökségét és becsületét megvédeni. Mi, szász asszonyok azonban, akik a hűség oltáránál megesküdtünk, hogy férjeinket a veszélyben és a lelki szükségben sem hagyjuk el, és mi szász leányok, akik a negyedik parancsolatra gondolunk, amely megparancsolja, hogy atyáink súlyos gondját és aggodalmát enyhítsük, mi fordulunk - mielőtt a törvényjavaslat Felséged szentesítése által kötelező törvénnyé nem lesz - Felséged jóságos atyai szívéhez, amellyel a mi népünk szíve Felséged istenáldotta kormányzatának ötven esztendeje alatt sohasem szűnt meg hűségben és szeretetben együtt dobogni, és esedezünk, hogy Felséged kegyeskedjék a népünket és annak múltját fenyegető jogtalanságot a legkegyelmesebben elhárítani, és a helynevekről szóló törvényjavaslatnak a legfelsőbb szentesítést meg nem adni. Isten áldja meg és tartsa Felségedet! Isten áldja meg és tartsa hazánkat/”33

A vezető szász sajtóorgánum január 27-i száma az Oberdeutsche Rundschau bécsi tudósítását vette át,34 ami szerint több ezren írták alá a petíciót, tekintélyes szász emberek feleségei és lányai, pártállástól függetlenül, tehát zöldek és feketék politikai ellentéteiken felülkerekedve szálltak akcióba. A német lap azt is megjegyezte, hogy ellentétben a román asszonyok korábbi váratlan megjelenésével a magyar hatóságok előtt, a szász asszonyok bécsi érkezésére számítani lehet, ez pedig a bécsi német köröknek lehetőséget adott az ünnepélyes fogadtatásra. Üdvözlő estet is tartottak az erdélyi szász hölgyeknek, akik az audienciához szükséges lépéseket fognak tenni. Ezek azonban szükségszerűen báró Apor Gábor államtitkárhoz vezettek, aki a király személye körül teljesített hivatali szolgálatot Bécsben, és természetesen állandó összeköttetésben állt a budapesti kormánnyal. Apor már január 23-án jelezte Bánffynak, hogy a szász

33 Az 1898. évi erdélyi szász nőküldöttség felségfolyamodványa a helynév-törvényjavaslat elleni tiltakozás tárgyában. (Fordítás német nyelvből.) In Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. kötet... 652. o.

3^ Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt, 1898. január 27.

51