Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően Helységnév-vita: A szász asszonyok küldöttsége Bécsben (1898) Az 1890-es kiegyezés ugyan normalizálta a szász-magyar viszonyt, bizonyos kérdésekben azonban időről időre kiújultak az ellentétek. Ilyen volt a Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt 1898-ban kulmináló helységnév-vita is. A szászok elkeseredését ezúttal az váltotta ki, hogy a magyar kormány a magyar helységnevek használatára akarta kötelezni a nemzetiségi településeket is. A szászok a korszakban meglehetősen ritka módszerhez folyamodtak: amíg a férfiak a maguk lehetetlen küzdelmét vívták a parlamentben és a sajtóban, a szász asszonyok és nők is szervezkedésbe kezdtek. Thalmann Gusztáv szebeni főispán 1898. január 20-án levélben értesítette a miniszterelnököt arról, hogy a „zöldszászok” még mindig nem tudnak megnyugodni, és „most már a nőket is belevonják a politikába és ezek által igyekeznek egy sok női aláírásokkal ellátott Petitiot azon törvényjavaslat ellen Ő Felségéhez előterjeszteni.”29 Egy nappal később Thalmann már arról számolt be, hogy az aláírásgyűjtés sikerrel is járt, és nem csak a zöldek körében. A főispán azt is jelentette, hogy a mintegy 12 fős női küldöttség január 22-én indult Bécsbe.30 Ezt Jekel Frigyes brassói alispán is megerősítette, kiegészítve azzal, hogy egy brassói női küldöttség is csatlakozott a szebeniekhez.31 A Siebenbürgisch-Deutsche Tageblatt január 23-án már arról számolt be, hogy összesen 20 szász asszony és leány Brassóból, Nagyszebenből, Besztercéről, Segesvárról, Szászsebesből, Medgyesről és Szászrégenből Bécsben tartózkodik, hogy egy több mint 5000 szász nő által a helynevek magyarosítása ellen aláírt petíciót az uralkodóhoz eljuttassanak.32 A magyar miniszterelnök azonban azzal az előnnyel bírt, hogy a felségfolyamodvány szövegéről a szebeni főispánnak köszönhetően előbb értesült, mint akinek címezték. A szász asszonyok petíciójukban így fogalmaztak: „Felséges Urunk! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk! Lesújtva attól a mély aggodalomtól és fájdalomtól, amely ezekben a napokban drága hazánk, Magyarország valamennyi nem magyar lakóját áthatja, bátorkodunk Felséged színe elé járulni, és kérésünk meghallgatásáért esedezni. A magas 9Q ^ Thalmann Gusztáv szebeni főispán jelentése br. Bánffy Dezső miniszterelnöknek az erdélyi szász női küldöttség tervezett bécsi útjával kapcsolatos előkészületekről, 1898. január 20. In Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. II. kötet. Szerk. Kemény G. Gábor. Budapest, 1956, 651. o. ^ Thalmann Gusztáv szebeni főispán jelentése br. Bánffy Dezső miniszterelnöknek az erdélyi szász női küldöttség felségfolyamodványa tárgyában (1 melléklettel), 1898. január 21. In Uo. 651-652. o. ^ Jekel Frigyes brassói alispán jelentése br. Bánffy Dezső miniszterelnöknek a brassói szász női küldöttség utazásával kapcsolatban, 1898. január 22. In Uo. 653. o. ^ Siebenbürgisch-Deutsches Tageblatt, 1898. január 23. 50
