Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom

„adaptálva” (A. I. Gelman: Prémium) túllép a politikai filmen, egzisztenciálisan kiüresíti és kineveti a proletár alakját. Ha van a Kádár-rendszernek filmes poétikai íve, akkor ezt a film biztosan be is teljesíti.

Ha hiátusban is szenved Gelencsér kötetének első része, azt biztosan megpróbálja korrigálni esettanulmányaiban. A Móricz-filmeket bemutató Szegény barbárok biztos, hogy ilyen esszé, amely a paraszti tematika szeletét juttatja el (kilépve az eddigi korszakkeretekből) a népszínművektől a metaforikus stílusig. Innen veszi át a fonalat Déry elemzése (738 perc Déry Tibor életművéből), amely a tudatfilm formai vizsgálata. Gelencsér tehát saját eredményeit, motívumait mélyítúértekezik a magyar film szellemi változásáról (Mándyval moziban), a szocialista humánum képi átfordításáról - Emberarcú szocialista realizmus - és az irodalmi és fiimi absztrakció ontológiáját (Tárt elhatároltság) Gaál István és Mészöly Miklós adaptációjából emeli ki. Ugyanezt az absztrakciót az avantgard- izmusban („...egymásba áthorpadó képek és korok...”) és Gothár Péter filmjeiben - A (film)elbeszélés nehézségei - is analizálja, hogy utána Sára Sándor történelmi mintázatfilmjeivel (Befejezett múlt), a rendszerváltás társadalmi- és emlékezetképviseletéből eljusson a Tarr - Krasznahorkai univerzalizmus (Kései vagy után) modern és posztmodern közötti határára.

Összegezve, Gelencsér Gábor könyve az irodalom és a film mediális határ- mezsgyéjén mozogva, formatörténeti elemzést nyújt, amely nemcsak tartalmában, de tipológiájában is szétfeszíti a határait. Emiatt kétségtelenül alapműnek számít a kötet. Rengeteg olyan vizsgálati pontot, összefüggést felfejt, amely ezentúl megkerülhetetlen koordinátája lesz a magyar film kutatásának. A szerző döntése, hogy a tudományosan megragadhatóbb adaptációkat elemzi az irodalom és a film kapcsolataként, érthető, de félmegoldásnak tűnik. Nem mehetünk el amellett, hogy még ha sikerült is immanens filmtörténetét felvázolnia, töredezett stílusa, gyűjteményessége miatt, valamint a tágabb kulturális, regionális, mediális kitekintés nélkül, az önkényes példaválogatással és a korszakok jelenségeinek hiányos poétikai elemzésével, minden korszakossága és alapmeglátásai ellenére, a saját maga elé állított célkitűzéseivel szemben is csonka marad a Forgatott könyvek.

Ritter György

388