Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom

nevelt és nem hősöket. És ez az embertípus teremtett egy új Oroszországot, amely arra volt predesztinálva, hogy Sztálin rabszolgájává váljon.” Luks ezzel egy Hitler és Sztálin összehasonlítására alkalmas elemet vél felfedezni, ugyanis mindketten jobban ismerték az ellenfeleit, mint azok önmagukat.

A lehetséges ellenfelek szisztematikus kiirtása a saját táborban „vörös fonalként” húzódik végig a szovjet típusú kirakatperek történetén és ezáltal a bemutatott könyvön is. Ez a Rajk-Tito-per feldolgozásában, Gyarmati György tanulmányában is megmutatkozik, melynek igen találó a címe: Glanz und Sturz einer Lügenschmiede („Egy hazugságműhely tündöklése és bukása”). Ebben az esetben is egy hamisítatlan, tőről metszett kommunistáról van szó, akinek az volt a legnagyobb bűne a sztálinisták szemében, hogy veszélyes lehetett Sztálin legjobb magyar tanítványára, Rákosi Mátyásra. Gyarmati, ahogy Luks is a bolsaja csiszt- ka legtöbb áldozatának esetében, azt hangsúlyozza, hogy Rajk László, bár itt áldozat, de valójában elsősorban tettes volt. Duncan Shiels ezt a 2008-ban megjelent, Die Brüder Rajk című családi biográfiájában nagyon találóan fogalmazza meg, amikor a rehabilitált egykori belügyminiszter 1956-os állami temetésén egyik korábbi, a spanyol háború idejéből való harcostársával, tekintettel a nagy tömegre, azt mondatja: „Tudod, József, ha Rajk még élne, már rég a tömegbe lövetett volna.” Gyarmati tanulmánya még egy további szempontból is különösen olvasásra ajánlott, ugyanis egy tudós esetében sajnos nem mindig természetes könnyedség és olvasmányosság jellemzi.

Hasonló módon belső kommunista eljárásról van szó az alábbi tanulmányokban is: Witold Kulesza Schauprozess gegen polnische Offiziere als Element des stalinistischen Terrors in Polen („Lengyel tisztek elleni kirakatper mint a sztálini terror eleme Lengyelországban”), Jifi Pernes Die Kommunistische Partei der Tschechoslowakei und politische Prozesse in den 1950er Jahren („Csehszlovákia Kommunista Pártja és a politikai perek az 1950-es években”) - ahol többek között a Rudolf Slánsky elleni pert is részletesen tárgyalják -, valamint Manfred Wilke Der Fall DDR. Schauprozesse und Parteisäuberungen in der SED („Az NDK esete. Kirakatperek és pártbeli tisztogatások az NSZEP-ben”). Különösen Wilke azon megállapítása említésre méltó, mely szerint e nagy kirakatperek Sztálin kívánságára láncreakciószerűen vonultak végig a keleti blokkon. A Rajk- per ebben a fázisban a példa, a sikeres „kísérleti léggömb” szerepét játszotta. Az albániai politikai tisztogatásokat Wilke és mások is újra és újra említik. Itt szeretnék ismételten bizonyos sajnálattal arra utalni, hogy éppen a nálunk messzemenőkig ismeretlen albániai tisztogatások nem kerülhettek be a témák közé. Hogy a nemzeti kormányok mennyire Sztálin engedelmes eszközei voltak, ugyancsak Wilkénél mutatkozik meg, aki nagyon szépen leírja ezt a forgató- könyvet, amit egy rövid részlet idézésével szeretnék illusztrálni (268. o).

„1952/1953-ban a NSZEP a következő kirakatpert tervezte, ezúttal »egy német Slansky-per’ volt a cél«. Pieck ezt jegyezte fel a Sztálinnal 1952. április elsején Moszkvában folytatott beszélgetése után: »pereket lebonyolítani«. A CSKP egykori

373