Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom főtitkára, Slansky ellen Prágában megindított kirakatper után a NSZEP számára világos volt, hogy a kirakatper során elítélendő káderek melyik »funkciós szintjét« kell választani; a központi bizottság szintjéről volt szó. »Német pártvezetőket, például többek között Paul Merkert a Slansky-perben közvetlenül ügynökként denun- ciáltak.« Merkert november 28-án letartóztatták. Ezzel párhuzamosan az NDK kormányának két, a blokkpártokhoz tartozó tagját is őrizetbe vették: decemberben a kereskedelmi és ellátási minisztert, a liberális demokrata Kari Hamannt és államtitkárát, a nyugati emigráns KPD-s Paul Baendert. 1953 januárjában Georg Dertinger (CDU), külügyminiszter került sorra. Ulbricht a riválisa, Dahlem elleni eljáráshoz Moszkvánál keresett viszontbiztosítást. »Merker letartóztatása után kezdte meg Ulbricht arra rávenni Moszkvát, hogy Franz Dahlemet vonják be hamarosan egy német kirakatperbe. Úgy tűnt, az újabb nekifutás egy kirakatpernek kedvező lehetőséget teremthet Ulbricht számára, hogy mégiscsak megszabaduljon riválisától az NSZEP csúcsvezetésében.« Ulbricht március 25-én az NSZEP Központi Bizottságában a »párt- és államapparátus« további megtisztítását szorgalmazta. A tervezett kirakatper fő vádlottjának immár Franz Dahlemet nézték ki, aki 1952-ig »második ember« volt Ulbricht főtitkár mögött. Dahlem nagyjából megfelelt Slansky funkciós szintjének, Merkernek ugyancsak mellette kellett helyet foglalnia a vádlottak padján. A Központi Párt Ellenőrző Bizottságát megbízták, »hogy indítson vizsgálatot Dahlem ellen, akinek a funkcióit felfüggesztették’«. A per előkészületeit Moszkva megszakította. Június 4-én elrendelték, hogy az NSZEP vegye revízió alá a szocializmus alapjainak lerakása során folytatott politikáját, és 1953. június 16-án és 17-én a sztrájkoló munkások, valamint az NDK- ban lezajlott tömegtüntetés arra kényszerítette az NSZEP vezetését - amelyet csak a szovjet páncélosok bevetésével sikerült megmenteni -, hogy az államuk problémái felé forduljanak. A »német Slansky-pert« nem rendezték meg, de a letartóztatott funkcionáriusokat titkos perek után 1954-ben elítélte a legfelsőbb bíróság.” Ezzel egyelőre véget ért a politikai kirakatpereknek ez a speciális formája. A politikai kirakatperek egy másik aspektusával foglalkozik többek között Szabó Csaba, a kötet szerkesztője is tanulmányában. Itt nem a párton belüli ellenfelekkel való leszámolás, hanem sokkal inkább az egész rezsim, tehát a tulajdonképpeni kormányzati rendszer potenciális ellenfelei elleni fellépés van a középpontban. Szabó a katolikus egyház felszámolásának kísérletét mutatja be, miközben a Politikai Bizottságban elhangzott szó szerinti idézettel húzza alá a rezsim motivációját (107. o).2 A szövegrészletet az eredeti magyar nyelvű jegyzőkönyv alapján közöljük. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) M-KS 288. f. 5/82. ő. e. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának ülése, 1958. június 10. 374
