Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően Ferenc József és a magyarok csak lépésről lépésre csiszolódtak össze. Hosszabb folyamat részét képezte, amíg a szabadságharc utáni megtorló ellenségből Ferenc József igazán „magyar király” lett. Gerő András a 2016-ban megjelent Ferenc József és a magyarok című könyvében ezt így fogalmazta meg: „Minden ilyen hosszú ideig tartó viszony változik. Az uralkodás előtti bimbódzó szimpátia ide- genséggé változott, majd egyrészt leigázási szándék, másrészt gyűlölet lett belőle. Előbb-utóbb mindkét fél belátta, hogy ahogy ő képzeli a kapcsolatot, az úgy nem működik. Kölcsönös engedmények árán törvényesítették a viszonyt. Ekkor sem jött létre a szerelem, de egy olyan házasságot láthattunk, ahol mindkét fél tudta, hogy hol a másik tűréshatára, s milyen szabályokat kell betartani ahhoz, hogy a kapcsolat kiszámíthatóan működjék. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább megszokták egymást a felek, s válásra valójában komolyan már senki sem gondolt. ”29 Erzsébet királyné megjelenéséig az udvarban éles magyarellenesség uralkodott. Ő tudott változtatni ezen a helyzeten, és komoly szerepe volt a kiegyezés létrehozásában, akárcsak Andrássy magyar miniszterelnökké való kinevezésében. Erzsébet a kezdetben híresen Habsburg-ellenes Jókai Mórt is a maga oldalára tudta állítani, ahogy azt Mikszáth Kálmán leírta a Jókairól szóló életrajzi könyvében. Erzsébet környezetében Rudolf főherceg volt a magyarok pártján, ami azzal is magyarázható, hogy amikor Andrássy közös külügyminiszter volt és családostól bejáratos a császári udvarba, a fiai Rudolf játszótársai voltak. Mária Valéria azonban, akit Erzsébet magyarnak akart nevelni, ki nem állhatta Andrássyt, és nem tekintette magát se magyarnak, se osztráknak, hanem németnek. Mikszáth A királyné mint feleség című írásában örökítette meg Erzsébet viszonyulását a magyarokhoz.30 31 Azt írta, hogy Tisza Kálmán mondta el neki a képviselőház folyosóján az alábbi történetet, amely politikai szempontból is igen érdekes. Eszerint, amikor a horvát címerkérdés „hozta háborgásba a magyar közvéleményt”,3' Tisza Kálmán és Szapáry Gyula pénzügyminiszter Bécsbe mentek, hogy a királynak jelentést tegyenek és megbeszéljék a magyaroknak adandó elégtétel módját. A tanácskozás az uralkodó elnöklete alatt folyt, akit igen lehangolt a kora délután kezdődött és az esti órákig tartó értekezlet. Tisza azt kívánta, hogy a magyar címert katonai pompával tegyék vissza az állami épületekre, ahonnan a horvátok leverték. Ferenc József ebbe beleegyezett, de azt mondta, hogy azonnal le is kell azt venni. Tisza erre azt válaszolta, hogy ezzel ők nem mehetnek haza, és majd csak később, a magyar országgyűlés határozatával vetessék le a címert. Ferenc József már éppen döntött volna a magyar kívánság ellen, amikor belépett a szolgálattevő kamarás azzal, hogy a felséges asszony várja az uralkodót, mert estebédre mennek Károly Lajos főherceghez. A király kifelé 9Q , Gerő András: Ferenc József és a magyarok. Budapest, 2016. 30 Mikszáth Kálmán: Az én kortársaim. Franklin Társulat, Budapest, é. n., 211-214. o. 31 Az 1883-as horvát címerkérdésről részletesen lásd Kozári: i. m. 343-350. o. 34
