Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
1 menet haragosan visszaszólt, hogy másnap folytatják. Este operában voltak a kedvetlen magyar politikusok. A második felvonás végén bement a páholyba Nopcsa báró, a királyné udvarmestere, akit Erzsébet küldött Tisza Kálmánhoz. Erzsébet állítólag azt üzente, hogy a königgrätzi csata óta nem látta a királyt olyan levertnek és szomorúnak, mint aznap este. „A felséges asszony azt üzeni, hogy éppenséggel nem tudja miről van szó, de arra kéret, hogy ha lehet engedj” - mondta Mikszáth szerint Nopcsa Tisza Kálmánnak. „Tisza elkezdett pislogni, szaporábban, mint szokott. Ez mindig azt jelentette, hogy el van érzékenyülve. Egy darabig némán bámult maga elé, aztán a maga egyszerű, pátosz nélküli modorában adta meg a választ:- Mondd meg a királynénak, hogy a felséges királyért és a dinasztiáért életemet is odaadom, ha kívánják, de éppen az ő és a dinasztia érdekében nem engedhetek abból, amit kértem. Nopcsa báró visszament legott a válaszszák Hogy mi történt aztán, homály födi. De csodák csodája minden megváltozott. Reggelre mosollyal fogadta a tanácsba összegyűlt magyar minisztereket a király s felhőtlen homlokkal, vidáman adta beleegyezését a kormány előterjesztésébe. Mi kergette el homlokáról a felhőket? Isten tudja. A konstatálható adatok csak idáig szólnak. A többiről már csak sejteni lehet, hogy egy vállán áthajló, szelíd, jóságos hang:- Engedj uram, férjem, a szegény magyaroknak.” A történetnek lehet igazságtartalma, mert Tisza Kálmán sosem talált ki meg nem történt eseteket, Mikszáth pedig nem mert volna rá hivatkozni, ha nagyjából nem így történt volna. Az idők változásáról is írt Mikszáth Az István-szoba című írásában: „Az öreg Kossuth haza jött halva s exczellencziás urak, ő Felsége titkos tanácsosai vitték a koporsó szalagjait. ”32 Már ékelődni is lehetett a király személyével kapcsolatban, de ezt senki nem gondolta felségsértésnek. Kende Kanut Szatmár megyei képviselő, a fejérgyarmati, később a nagykárolyi kerület képviselője - aki Mikszáth leírása szerint magas, daliás ember volt és hetven éves korában is egyenesen járt - volt az árvízzel sújtott Szeged város első kormánybiztosa. Ő kezdte meg a város rehabilitációját, „hol komoly, áldásos munkát végzett éjt-napot egybetéve” - írta róla Mikszáth.33 Vele történt a következő eset: „A szegedi kormánybiztosságról való fölmentése idején, midőn Tisza Lajos feladata kezdődött, Tisza Kálmán puhatolózó kérdést intéztetett Kendéhez Horváth Gyula útján, hogy nem lesz-e ellenére, ha királyi tanácsosnak ajánlja a királynál? A szerény nemes emberben felforrt erre az ősi kevélység, arcza kigyúlt, alakja a szokottnál is jobban kiegyenesedett és száraz hangon felelte: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral 33 Mikszáth: i. m. 183. o. 33 Uo.166. o. 35
