Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

I

betöltő Isonzó és Doberdó poklát. Ezekkel az írásaival, az ekkor megismert helyiekkel, magyar katonákkal folytatott beszélgetéseinek közreadásával próbálta megmutatni, hogy a világháborús pusztítás sem tudta kiölni az emberekből az élni akarást, a szolidaritást és a segítő szándékot. Mindemellett a riportjaival arcot próbált adni a világháborúnak, ennek a felfoghatatlan, addig soha nem tapasztalt méreteket öltő és óriási veszteségekkel járó világégésnek. Ilyen formában próbálta meg közelebb hozni a fronttól távol lévő magyar olvasókhoz a világháború szenvedéseit. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként megírt tudósításában felfedezhető a „nagybetűs” katona képe is, aki az isonzói harcok közepette is ember tudott maradni, még ha ez olykor irreálisnak tűnő tettekre sarkalta. „Az úton, éppen középen, halott kis madár fekszik. [...] Azt mondják, a gyilkolás ösztöne a vérében van az embernek és, íme, az út porában tisztán látszik a nehéz bakancsok nyoma, ahogy a katonasorok elvonulnak fel a hegyre öldökölni, de egyik bakancs szöge se taposta szét a halott kismadarat. Világosan látszik, ahogy a lábak kitértek, ahogy egész századok két lépést kerültek, hogy ne kelljen széttaposniuk a halott kis madarat.” (290. o.). Könyvének témájából adódóan nem lehetett megkerülni az ellenséges, orosz és olasz félről szóló történeteket, melyekkel leginkább azt szerette volna kiemelni, miként harcoltak a frontvonalban, illetve milyen hadicselekményeket (bombázás, megszállás) követtek el a polgári lakosság ellen.

Pogány József más haditudósítókkal együtt 1915-ben három napot tölthetett a galíciai városban, így a könyv Lemberg címet viselő első része ennek a látogatásnak az eredménye. A látogatás rövidsége ellenére nem lehet felületességgel vádolni, ugyanis ezt megelőzően több hónapot töltött a térségben mint harcoló katona és mint haditudósító. Galícia mindig is a nagyhatalmak és kultúrák ütközőpontját képezte, és Pogánynak a frontszolgálat révén volt lehetősége és ideje megismerni a régiót és az annak központját megosztó társadalmi, politikai, gazdasági problémákat. A rövid, de annál fontosabb mondanivalóval bíró történetei, újságcikkszerű élményfoszlányai, a helyi lakosokkal való beszélgetései ezekre is reflektáltak. Emellett megismerhetjük, milyen volt Lemberg élete az 1914- ben kezdődött tízhónapos orosz uralom alatt, és hogyan hozta el a felszabadulást az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege. A témaválasztás nem véletlen, hiszen a világháborús helyzetben meg kellett mutatni az ellenség sötét arcát, a cári Oroszország és az elnyomó orosz uralom rettenetes képét. Pogány azonban hangsúlyozta, hogy írásaival az idegen uralom, az orosz cárizmus uralma ellen emelte fel a szavát és nem az orosz nép ellen. A térségtől, a várostól történeti okokból nem választható el a zsidóság, amelynek az ottani társadalomban betöltött szerepéről és politikai magatartásának kettősségéről (osztrák hazafiság vs. cionizmus) valósághű látleletet adott a szerző.

A kötet második része a meghódított Orosz-Lengyelországban készített úti beszámolóját tartalmazza. Haditudósítóként, katonaként azt a területet járta végig, amely nem sokkal korábban még csatatér volt, de a Monarchia hadseregéIrodalom

345