Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral

A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral

Ezért ebben az időben nem tehettek nélküle semmit. Ezért mondják, hogy a nemzet Deák volt. Ezért mondta Andrássy Gyula gróf a királynak, hogy Deák nélkül az ő megállapodásaik nem sokat érnek, csak magántermészetűeknek tekinthetőek.23

Wlassich szerint a királyt meghatotta és „a teljes bizalom fokára hangolta”, hogy Deák Königgrátz után sem követelt többet, mint korábban az osztrák csata- vesztés előtt. „A magánéletben sem használjátok föl mások szerencsétlenségét, hogy magatok számára kizsákmányoljátok” - mondta Deák. „Én megmaradok a mellett, mit a háború előtt kívántam: szabadságot és alkotmányt akarok biztosítani a nemzetnek, ha nem is olyat, melyet minden tekintetben az önállóságra és a politikai különállásra nézve követelhetne, de legalább olyat, mely egy szebb jövőnek alapját vetheti meg, s melyben a monarchia kétfelé a modus vivendit megtalálhatja.”24

Amikor Wlassich 1906-ban összeállította Deák Ferenc munkáiból a már említett két kötetet, Deák már harminc éve halott volt. A trónon azonban még mindig Ferenc József ült, sőt még egy évtizedig ő volt az uralkodó. A nemzet addigra, sőt már évtizedekkel korábban teljesen összebékült vele. A lakásokban Ferenc József arcképe ott függött a Kossuthé mellett. Emiatt gondolhatnánk, hogy csak az idős uralkodó miatti szimpátiából írta Wlassich: nem az osztrák politikusok győzték meg arról Ferenc Józsefet, egyezzen ki a magyarokkal, hanem „Mindig a fejedelmek voltak azok, a kik mélyebb belátással és szigorúbb lelkiismerettel a magyar alkotmány ellen intézett rendeleteket visszavették, a sértett törvényeket helyreállították s a nemzet bizalmát s reményét ismét felélesztették.”25 Ez azonban a kiegyezés kapcsán Ferenc Józsefet illetően valóban igaz is volt.

Wlassich szerint a királynak a legjobb véleménye volt Deákról: „A király meg volt győződve, hogy a legbecsületesebb, a legönzetlenebb, a királyhoz és a dinasztiához leghűbb államférfi munkál nemzete boldogságán. Nem felejtette el a király és bizonyára ma is élénken emlékszik azokra a sorokra, a melyeket Deák a húsvéti czikkben írt. ”26 *

Már jóval korábban, 1861-ben, az első találkozásukkor is így nyilatkozott Ferenc József Vay Miklós báró kancellárnak Deákról: „Ez azután a tetőtől talpig becsületes, erős meggyőződésű ember. És milyen a logikája. Csakhogy sokat tart kivihetőnek, a mi alig leküzdhető akadályokba ütközik.”17 Deák pedig szintén Vaynak azt mondta az uralkodóról, hogy egészen másnak képzelte a császárt. Van esze és szíve, és meglepte, hogy mennyire alaposan ismeri az ügyeket és milyen lelkiismeretességgel tárgyalja azokat.28

2^ Uo. 46. o.

24 Uo. 58. o.

25 Uo. 58.0.

26 Uo. 58. o.

22 Uo. 336. o.

28 Uo. 336. o.

33