Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

I

képviselet is elfogadható volt. Később egyre fontosabbá vált, hogy ne kerüljön a vármegye hátrányba a szavazások alkalmával. 1791 -ben a három vármegyei követ már három különböző felekezethez tartozott, de a harmadik mandátumát végül a plénum nem igazolta. Az országgyűlési követek hivatali pályafutását illetően az a kép rajzolódik ki, hogy a hivatalból küldött (alispán és jegyző) vagy a hivatalból jelen lévő (a Királyi Tábla tagjai) személyeket először eseti jelleggel második számú követként, majd pedig első számú követként felváltották a vármegyei táb- labírák (Prónay Gábor és Ráday Gedeon). A követek diétái aktivitása a 18. században folyamatosan növekedett, és az 1792. évi országgyűléstől fogva a kormányzat a követválasztás eredményét a saját érdekeinek megfelelően próbálta befolyásolni. A követi tevékenység ellenőrzése és nyomon követése a 18. század második felétől egyre nagyobb jelentőséggel bírt, míg az 1790-91. évi diétán már követi esküt és néhány hetente követi jelentéseket vártak el a megyék. A szerzők szerint Pest-Pilis-Solt vármegye követutasításai először - Somogy vármegyéhez hasonlóan - 1741-ben álltak össze egységes, az országos politikát befolyásolni szándékozó programmá. Ez a következő két diétán (1751-ben és 1764-65-ben) is az alapját képezte a követutasításoknak, és csak az újabban felmerült sérelmi pontokkal egészítették ki azt. (16. o.) A szerzők megállapítják, hogy Pest-Pilis- Solt vármegye a 18. század végének diétáin még inkább csak központi elhelyezkedése és területi nagysága miatt lehetett fontos, követei ekkor még a „második vonalat” képviselték, így nem számított még ellenzéki „vezérvármegyének”.

A kötet második fejezete (Szöveggyűjtemény) az 1722-23. évi országgyűléstől az 1796-os diétáig tartalmaz követutasításokat, azok hiányában az 1722-23. és az 1751. évi országgyűlésről egy-egy sérelmi feliratot, valamint az 1728-29-es diéta követutasításának egy 1728. évi változatát és az 1790-91. évi országgyűlés két pótutasítását. Minden egyes diétát külön alfejezetben tárgyal a kötet: először az adott országgyűlésre vonatkozó történeti bevezetőt olvashatjuk, melynek alapjául a szakirodalom mellett friss levéltári kutatások szolgálnak. Ezt követi az adott forrásszöveg magyar nyelvű kivonata, melyet lábjegyzetben a követutasításban hivatkozott törvénycikkek - a Corpus /urában szereplő - címével egészítettek ki, ezzel is segítve a szövegek könnyebb értelmezését. Végül pedig az eredeti, latin nyelvű szövegeket közölték, beleértve a levéltári forrásokon szereplő széljegyzeteket, értelmező kiegészítéseket és betoldásokat, amelyek lábjegyzetben kaptak helyet. A szerzők az egyetlen magyar nyelvű forrásnál, az 1792. évi követutasítás esetében Bak Borbála szövegkiadásra vonatkozó javaslatait,6 míg a többi esetben az 1608 és 1790 közötti magyar országgyűlések iratainak forrásközlési szabályzatát vették a publikálás alapjául.7 Nagyon előremutató és korszerű elgondolás, hogy a Pest Megyei Levéltár honlapján online módon hozzáférhető a kézirat,

Irodalom

6 Bak Borbála: A XVI-XVIII. századi magyar nyelvű források kiadásának kérdései. FONS, 2000. 1. sz. 91-137. o.

7 Benda Kálmán: Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok, 1974. 4. sz. 436-475. o.

327