Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I ségeinek, eltérő céljainak árnyalt bemutatására, a pénzügyigazgatás működtetésének hiteles, valós motivációkat és okokat feltáró értékelésére. Ez az alapvetően kiegyensúlyozott hangvétel akkor is dicséretes - különösen, ha harminc év távlatából figyeljük ha nem minden esetben tudott vagy akart élni vele a szerző. Babócsa várának 1556-os visszaszerzésénél például szemérmesen csak annyi olvasható, hogy a török felégette és elhagyta (47. o.), de nincs megemlítve, hogy Habsburg Ferdinánd tiroli főherceg Szigetvár felmentésére vezetett sikeres hadjáratával összefüggésben egy komolyabb ütközetet követően került a vár ismét keresztény kézre. A Magyar Kamara és a királyi pénzügyigazgatás történetének nem minden fejezete található meg a kötetben. Hiányzik a Kamara és a pénzügyigazgatás egyéb szervei szervezeti felépítésének, hivatali hierarchiájának részletezése, ezek változásainak nyomon követése. Ugyancsak elmarad e királyi hivatalok betöltőinek prozopográfiai vizsgálata. Kik voltak a Kamara elnökei, tanácsosai, egyéb tisztviselői? Az uralkodó kamarai utasításait sem részletezi a szerző, csupán felsorolja azokat az első fejezetben, tartalmukra a kötet szövegében szétszórva találhatunk csak utalásokat. A zárszó, amely alig kétoldalas terjedelmével indokolatlanul rövidnek tűnt az értekezés egyik opponensének, Trócsányi Zsoltnak is, történetileg értékeli és alapvetően hiteles kontextusba helyezi a Magyar Kamarának az ország történetében játszott szerepét, annak előnyős megítélését hangsúlyozva. A fentebb megfogalmazott kritikai észrevételeken túl nem tartom feladatomnak, hogy a kutatás frissebb eredményei alapján részletekbe menően árnyaljam vagy pontosítsam a Nagy István által vázolt hivataltörténet meghaladott megállapításait. A kötet néhány szembetűnő hibájára mégis szükségesnek tartom felhívni a figyelmet. Míg az elütések javítását és a hivatkozások egységesítését a kiadó kifogástalanul megvalósította, úgy tűnik azonban, hogy a korszakban vagy a témában járatos szaklektor gondos munkáját nélkülözni voltak kénytelenek a kötet előkészítése során. Másképp alig magyarázható, hogy több hibás adat maradt a kiadványban. így például a 17. oldalon Nádasdy Tamás helyett Nádasdy István szerepel, az 55. és 68. oldalakon dátumtévesztés (1559 helyett 1599, 1622 helyett 1662), a 115. oldalon Radéczy István egri püspök neve olvasható a bevettől eltérő módon. Nagy István hivataltörténeti munkája - minden fentebb jelzett hibája, hiányossága ellenére - világosan és áttekinthetően mutatja be a Magyar Kamara működésének, a királyi pénzügyigazgatás történetének egyes mozzanatait. Közérthető, felesleges sallangoktól mentes szövegezése, pontos kamaratörténeti fogalomhasználata és -magyarázatai kellő kritikával forgatva az egyetemi oktatás számára is alkalmazhatóvá teszik a kötetet. Irodalom Guitman Barnabás 323
