Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom vány kiadásának motivációiról tájékozódhat az olvasó. A kiadó tisztában van vele, hogy az elmúlt harminc év számos tekintetben meghaladta az értekezés eredményeit, ezért a témát érintő újabb szakirodalomból válogatott bibliográfiával egészítették ki a kötetet. Ezen túl csupán a gépiratos kézirat nyilvánvaló elütéseit javították, valamint a hivatkozásokat egységesítették a Századok című folyóirat, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár szabványai szerint. Nagy István e munkája nem csupán a téma adottságaiból következő száraz hivataltörténet, hanem érdekes kísérlet a közigazgatás-történet és a politikatörténet kapcsolódási pontjainak kibogozására, miközben nem hanyagolja el sem a gazdaság-, sem a társadalomtörténet szempontjait. A Magyar Kamara kora újkori története, a gazdasági, pénzügyi háttér feltárásának különös jelentőségét az adja, hogy hozzásegít a 16-17. századi, az uralkodó és a rendek közötti politikai és fegyveres küzdelmek, illetve kiegyezések okainak jobb megértéséhez. A kötet meglehetősen szűkre szabott bevezetésében kapott helyet a francia és az osztrák mellett a késő középkori Magyar Királyság pénzügyigazgatásának vázlatos ismertetése, továbbá a mohácsi csatát követő változások pénzügyi politikára és adóigazgatásra kifejtett hatásának rövid, összegző értékelése. A mind- összesen négy külföldi szakmunkára támaszkodó rész, amely a francia és az osztrák fejlődést hivatott bemutatni, bár kissé elnagyoltan, de mégis egyfajta európai összefüggésbe helyezi a késő középkori magyar királyi pénzügyigazgatást. A Francia Királyság kiválasztása indokolt, hisz valóban kimutatható francia hatás a szomszédos osztrák tartományok, így a későbbiekben közvetve Magyarország pénzügyigazgatásának alakulására, de talán ennél is fontosabb volt a Habsburg- uralom alá került Burgundia közvetlen befolyása, amiről viszont egy szó sem esik. Az erősödő királyi hatalom kapcsán ma már elavultnak tekinthető francia abszolút monarchiáról beszélni a 15. század végén (9. o.) éppúgy, mint az egész 16. század folyamán. Hasonlóképpen igazolhatatlan anakronizmus az az állítás, hogy a 16. század elejétől a bécsi udvar politikája tudatosan az abszolút monarchia megvalósítására törekedett volna (16. o.). Szintén rendkívül tömörek, vázlatszerűek a Magyar Kamara felállítását és hivatali utasításait, valamint a területi illetékességét taglaló fejezetek. A Magyar Kamara hatásköre, A harmincadigazgatás, valamint A Kamara és az adóigazgatás című főfejezetek a munka legkidolgozottabb, legterjedelmesebb részei. Külön fejezetet kaptak a fentieken kívül a bányászat, a sóbányászat, az egyházi ügyek, továbbá a kamarai bevételek és kiadások témakörei. Az egyes fejezetek végén összefoglaló bekezdések könnyítik meg az olvasottak befogadását. Mindezen részek a szakirodalom mellett elsősorban és lényegileg a levéltári forrásanyagra támaszkodnak, a Magyar Kamara iratanyagának magabiztos, részletekbe menő ismeretéről tanúskodnak. Nagy István érvelésében igyekszik tudatosan kerülni a központi kormányzat törekvéseit sommásan elítélő kurucos narratíva kritikátlan átvételét. Nagy hangsúlyt helyez a bécsi udvar, a Magyar Kamara és a magyar rendek érdekkülönb322
