Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I ral vagy iratanyaggal rendelkeznek, hanem azon jelentősebbeket is, amelyeknek időközben elpusztult a levéltára, vagy olyan kisebbeket, amelyeknek máshol őrzik az iratait. Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy a levéltári iratanyagok felmérését a kutatócsoport részben helyi szakemberek bevonásával végezte el, így különösképpen hasznos segítséget nyújtottak az egyes megyei levéltárak szakértő munkatársai. Az esetek nagy részében azonban személyesen tájékozódtak, vagyis helyszíni állapotfelmérést végeztek az egyes levéltárakban. Ennek természetesen elsősorban a szomszédos országok levéltári anyagainak feltárásában volt döntő jelentősége. A kutatást végzőknek (esetenként a kutatócsoport tagjain kívülieknek is) számos alkalommal kellett azzal szembesülniük, hogy az adott iratanyagról egyáltalán nincs segédlet, vagy csak igen hevenyészett kimutatás áll rendelkezésre, így ezekben az esetekben az állapotfelmérés eredményeként készült el az iratok első használható leírása. A helyszíni felméréseknek köszönhetően nem egyszer sikerült fényt deríteni korábban nem ismert iratanyagok létezésére, vagy felhívni a figyelmet egyes forráscsoportok hiányosságaira, például egyes összeírás-sorozatok, tanácsi jegyzőkönyvek esetében, amelyek hiátu- sait a kiadott segédletek külön nem jelölték. Vagyis a megszületett kézikönyv valóban új minőségi szinten ad tájékoztatást az 1848 előtti magyarországi településekről rendelkezésre álló forrásokról. A Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába negyedik része a korábbi három kötet felépítését követi. A rövid előszót és az annál jóval terjedelmesebb rövidítések jegyzékét (amely mintegy 15 oldalra rúg) követően először a mai önkormányzati levéltárak (vagyis Budapest, Győr, Székesfehérvár, Tatabánya és Vác) 1848 előtti iratanyagát és az ezekre vonatkozó szakirodalmat mutatja be. Ennek keretében kitér az önkormányzati levéltárak 1945-től induló történetére is. A munka döntő hányadát természetesen a második egység alkotja, vagyis a városok, mezővárosok, községek vonatkozó forrásainak és 1848 előtti történelme szakirodaimának bemutatása. Ez a rész két alegységre oszlik. Az első, jóval rövidebb egységben általános tájékoztatást kapunk a városi levéltárak történeti fejlődéséről, az 1848 előtti, vagyis Kosáry Domokos korábbi szóhasználatát folytatva, a „feudális kori” iratanyag struktúrájának jellemzőiről, a rendelkezésre álló általános jellegű levéltári tájékoztatókról, forráskiadványokról és az összefoglaló jellegű szakirodalomról. Ugyanezt külön, egyes speciális városcsoportok szerinti, illetve tematikus bontásban is megtalálja a kutató. Minderre csak egy- egy példát említve, külön megtalálhatjuk, mondjuk az alsó-magyarországi bányavárosokra vagy a szepességi városokra vonatkozó irodalmat, illetve például a városi társadalmak nemzetiségi összetételével vagy a városhálózat fejlődésével foglalkozó munkákat, de kronológiai bontás szerint is tájékozódhatunk. Egy ilyen felosztás elveit, illetve az adott műveknek az egyes kategóriák szerinti besorolását persze hosszan lehet vitatni, és nyilván lesznek is, akik ezt megteszik. A magam részéről mindenesetre a szerkesztők felosztását tudományosan igényesnek és teljesen felhasználóbarátnak tartom. Irodalom 319
