Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Ennek az első alegységnek mindezeken túl azonban az is a szerepe, hogy itt kapja meg az olvasó a részletes tájékoztatót az egyes települések forrásainak és irodalmának feldolgozását meghatározó elvekről. Nagyon fontos ugyanis hangsúlyozni, hogy a kötet egységes rendszerben, igen jól struktúrában, speciális szempontok szerint mutatja be az egyes levéltárakat, a levéltári és a múzeumi kéziratos anyagot, illetve a vonatkozó szakirodalmat. Az egyes települések 1848 előtti forrásainak részletes felsorolása, jellemzése után a kiadványban helyet kapnak a főbb adat- és forrásközlések, valamint az adott iratanyag használatát elősegítő egyéb szakirodalmi munkák, nyomtatott és elektronikus segédeszközök is. Az iratanyag jellemzése kitér az egyes állagok terjedelmére és évkörére, az állagok kisebb-nagyobb sorozataira, és összességében a megszokott fond- és állagfelsorolásnál részletesebb tájékoztatást nyújt. A leírás alapos, és döntő részében értékelő ismertetést ad a települések történetére vonatkozóan megjelent magyar és idegen nyelvű szakirodalomról, az önálló kiadványokról, évkönyv- és folyóiratcikkekről egyaránt. Vagyis, igazodva a bibliográfia Kosáry Domokos által lefektetett alapelveihez, nem pusztán csak közli és felsorolja, hanem annotálja is a különböző leírásokat és a szakirodalmi tételeket. A kötet az egyes helységeket magyar nevük szerinti betűrendben veszi sorra. A települések latin, német, horvát, szlovák, román vagy más nyelvű elnevezéseit zárójelben adja meg ahol, amikor ez szükséges, egyúttal jelzi mai hivatalos nevüket és megadja, hogy mely szomszédos ország területén fekszenek. Itt természetesen felmerülhetne, hogy a településeket az 1848 előtti jogállásuk szerinti csoportosításban mutassák be, de meggyőződésem szerint a szerkesztők helyesen döntöttek az egyszerű betűrend mellett, mivel ez sokkal jobban szolgálja a kötet használhatóságát. Ugyanezt segíti a már említett terjedelmes személy- és hely- névmutató is, amely a szerzői névváltozatok összevonásával, a településnevek feloldásával, valamint keresztutalásokkal segíti elő a tájékozódást. Ez a kiadvány végső soron azért jöhetett létre, mert az arra rátermett személyek hosszabb időre megkapták a megfelelő intézményes hátteret és együttműködést a munkájukhoz az MTA BTK Történettudományi Intézetétől és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárától, illetve a pénzt is a vállalkozáshoz az OTKA (NKFI) támogatása révén. Ez pedig a jelen viszonyok között sajnos valóban kivételesnek számít. Nagy kérdés azonban, hogy mi lesz a sorsa a Kosáry által eltervezett további köteteknek? Lesz-e folytatása a munkának? Természetesen az elektronikus levéltári rendszerek elterjedésével, a szakirodalmi állományok mind általánosabb digitalizációjával az elmúlt években jelentősen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között Kosáry Domokos immár több mint fél évszázada megindította, majd pedig húsz évvel ezelőtt újraélesztette vállalkozását és kialakította az anyaggyűjtése rendszerét. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi adottságok, körülmények tükrében érdemes lenne újra átgondolni azt, hogy milyen módosításokkal, milyen formában lehetne folytatni ezt a munkát. így például rögtön adódik, hogy a jelen kiadványt, miként a sorozat korábbi kötete320
