Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
1 akcióról. Nem lett volna taktikus elismerni az ellenkezőjét, a valóságot. Tisza Kálmán reálpolitikus volt, és ez ekkor is megmutatkozott, mert nem akarta az udvarral kenyértörésre vinni a dolgot, nem akarta vállalni az ódiumát annak, hogy válaszként erre a magatartásra, újabb elnyomás következzék. Mégis újabb abszolutizmus következett, az ún. Schmerling-féle provizórium, annak ellenére, hogy az országgyűlés feliratban fordult Ferenc Józsefhez. Ezért a következményért azonban nem lehetett a határozati pártot felelőssé tenni. A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral * Wlassich Gyula 1906-ban sajtó alá rendezett két kötetet Deák Ferenc munkáiból. Ennek bevezetőjében ezt írta Deákról: „A nagy politikai küzdelmekben mindig azzal bátorít, hogy legbiztosabb szövetségesünk a jog, a törvény. Jelszava az elnyomatás korszakától az 1867-diki kiegyezésig a jogfolytonosság. [...] A törvényesség elve az egyetlen erkölcsi kapocs, teljesen forradalomellenes s nem ellentétes az uralkodó iránt tartozó hűséggel. A fejedelmet legmagasabb állásában a törvényesség megtestesülésének tekinti.”'6 Az 1865-ös országgyűlésen már formálódott a „baloldal”, amely kezdett elég élesen elkülönülni a Deák-párttól. Az ellenkezője is igaz, a Deák-párt is mind jobban határolódott el a baloldaltól. 1866-ban megalakult a balközép párt. Vezetői Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán voltak „vezéri dualizmusban”, ahogy azt Ghyczy megfogalmazta. A balközép is mindjobban elhatárolódott a „szélbaltól”, amely a radikális politikai irányvonalat követve Kossuth pártja volt Magyar- országon. Az országgyűlési ülésrendből származó „balközép” név tökéletesen kifejezte a politikai állást is: kicsit balra (a Deák-párttól), mégis középen. (Természetesen az elnevezésnek semmi köze a 20. századi baloldalhoz.) Egyértelmű, hogy Tisza Kálmán 1865-től a fúzióig, 1875-ig ellenzéki politikus volt.17 Viszont a kiegyezéskor, 1867-ben kinyilvánította, hogy a balközép a kormány lojális ellenzéke. Továbbra is ugyanazt a szerepet töltötték be, ellenzékiek voltak, de nem radikálisak. A kiegyezés tényét elfogadták, annak formájával azonban nem voltak elégedettek, és Magyarország számára nagyobb állami önállóságot akartak kiharcolni. A megkoronázott uralkodó személyét is elfogadták. Bár Tisza Kálmán elég mértéktartó volt az ellenzékiségben, az udvar ezt nem így látta. Nem fogadták őt el, és a pártja nem volt kormányképes. Még akkor sem valószínű, hogy Ferenc József kinevezte volna őt miniszterelnökké, ha a balközép párt választási győzelmet ért volna el. Az udvarban Sobrinak csúfolták. Ahhoz, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök lehessen, nagyon sok tényező változása kellett: a kiegyezés utáni első magyar vezető garnitúra megöregedése, a Deák Ferenc munkáiból. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Wlassich Gyula. I. kötet. Franklin Társulat, Budapest, 1906, 7. o. l'7 Kozári: i. m. 66-245. o. 31
